Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

62. ábra. Lépcsőrács rokokó stílusban, hossza 1700 mm, magassága 800 mm

díszítményekkel, céljának nem felel meg, mivel nem szabad a díszítménynek a tárgy hivatásos használatát megnehezítenie. Ilyenkor a munka szépsége ellen senki sem emelhet ugyan panaszt, de a tárgy praktikus volta ellen igen. A természet hű másolása nem lehet a vasműves feladata, s a helyzet magaslatán csak az a vasműves áll, aki a természet nyújtotta remekebbnél remekebb motívumokat ízlésének és az anyag természetének megfelelő módon alakítja.

E kor vasművessége a vas alakításának minden módját művelte. A szabadba készült tárgyak legnagyobb részén a nyers kovácsmunka uralkodott.

Amíg külföldön a durvább alakítást kedvelték s arra törekedtek, hogy a tárgyon egy reszelővonás se legyen és minden kalapácsütés nyomát láthassák, addig a mi vasműveseink a finomabb kovácsmunkát művelték, s a legszabatosabb alakításra törekedtek. Mivel a kovácsolt munka a legköltségesebb, a vasművesek egy része az olcsóbb tárgyak levéldíszét hidegen, vastag lemezből úgy alakította ki, hogy a vésőmunka a kovácsmunka hatását keltse.

Zárt helyekre készült tárgyak legnagyobb részén lemezből domborított díszítmények fordultak elő még szabatosan és tisztán kidolgozva.

A vasművesek ebben a korban előszeretettel feke-55