Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

63. ábra. Karos gyertyatartó

títették be a tárgyakat s a polikróm színezést nem igen alkalmazták. A vastagabb festékréteg eltakarja az ornamens finomabb részleteit, ezért a festés csak a finomabb részeket nélkülöző tárgyaknál alkalmazható, jóllehet a diszkréten kezelt színek a vasmunkák szépségét igen emelik.

Gyakran használt csinozási mód az, amelyben a tárgy felszínét surlópapírral lecsiszolják vagy csávázással fehérre maratják és lekefélik. A felületi megmunkálásnak ez a módja azért helyes, mert a vas természetes színében pompázó tárgyak élénkebb hatást keltenek, mint ha befeketítenénk vagy befestenénk.

A vas komor színét olykor sárgaréz díszítményekkel próbálták ellensúlyozni. Apróbb dísztárgyakon sikeresen alkalmazták a majolikát, mert vasornamentumokkal díszítve igen jó hatást keltett, különösen gyertya- és lámpatartókon.

Vasműveseink ebben az időben idegen fémekből

(sárgaréz, deltafém) is alakítottak díszítményeket. A millenniumi idők műlakatos művészetében előforduló önálló stílustörekvésekkel röviden foglalkoznunk kell.

Az egyik a szecesszió. A századforduló hozta magával, önkényes vonalvezetése, díszítőelemeinek túltengése, valamint az értéktelen anyagok alkalmazása vonta maga után a későbbi korok elítélő kritikáját. A szecessziós szellem hatása nemcsak az e stílusban épült alkotásokon, hanem az egyéni eklektikus vagy egyéb stílustörekvésű alkotások nagy részén is igen erősen érezhető. Szembetűnő ez akkor is, ha az épületeken díszítésül alkalmazott vasmunkát tesszük kritika tárgyává. A Klotild-palota vaskapui napraforgó motívumaikkal, de ezenkívül sok bérház és villa erkélyrácsa bizonyíték erre. Tiszta szecessziós stílusban készült rács, illetve kapu a Gresham-palotán látható.

Egy másik önálló stílustörekvés Lechner Ödönnek, a magyar építőművészet egyik legnagyobb mesterének magyaros stílusa.

A magyar ornamentika virágdísze igen alkalmas mind a kovácsolásra, mind pedig a domborító munkákra.

Lechner Ödön épületeinek vasmunkái, pl. a Postatakarékpénztár kapuja, ilyen motívumok felhasználásával készültek. Némileg idegenné teszi ugyan őket az itt is érezhető szecessziós levegő. Érdekesek a pinceablakok drótfonású rácsainak színes bádogdíszei, amelyeken a nagy mester által annyira kedvelt kerámiai hatás érezhető.

Lajta Béla magyar levegőjű Szervita téri házán a legfelső emeletet díszítő rácsot a szigorú egyszerűség jellemzi. Magyar motívum nincs benne. LTgv látszik, a kiváló művész elégnek találta az alatta végigfutó széles párkány erős magyar díszítését és nem helyezett súlyt a rács külön magyarosságára.

A XX. század elején a feltámasztott történelmi stílusok terén is tisztulási folyamat állott be. Egyes mesterek arra törekedtek, hogy e stílusokat megtisztítsák az évtizedek folyamán rájuk tapadt sokszor értelmetlen és indokolatlan ornamentális sallangtól, s a stílus lényegét és szellemét igyekeztek kidomborítani.

56