Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

Benkóczy Pál, Hajós Bálint, Halász Ferenc, Lepter János, Pick Ede, Piros Béla, Leyritz Árpád, Polgár Ignác, Farkas Gyula, Migrai József, Münczer Vilmos, Schiller és Foreider, Sima Henrik, Tiringer Ferenc, Wächter Antal, Zimmermann János stb., később Bieber Károly, Sima Sándor, Sóty Zoltán, ifj. Sóty Zoltán, Skolkay Mátyás mind olyan díszítőkovácsok, akik a magyar kovácsművészet remekeit világszerte ismertté tették. A fenti mesterek mindegyike elhozta különböző országok elismerésének pálmáját. A kor vasművessége hazánkban újból helyes úton haladt, fősúlyt a kovácsmunkára és a vas jellegének megfelelő alakítására helyezte. Mivel azonban az építőművészet a kor változó ízlése szerint minden stílusban dolgozott, az építőművészettel rokon vasművességben sem fejlődött ki önálló,

az akkori kor igényének megfelelő vasstílus. Pedig az a modern irány, amely a népiest tanulmányozva kívánt alkotni új vasműves ízlést, már az 1885. évi kiállításon észlelhető volt. Ugyanis ezen tűnt fel a magyar népies motívumokat tartalmazó, s az ún. magyar stílusban Páder Nándor vasműves által készített kályhaernyő (61. ábra).

Érdekes kísérletek voltak a naturalisztikus irány meghonosítása céljából is. Nagy feltűnést keltettek akkor a Jungfer Gyula vasműves által készített vasrózsák és vasból készült virágcsokrok. Ezeket azonban — nagyon helyesen — csupán bizsutéria tárgyaknál alkalmazták, és nem terjesztették fi használati tárgyak készítésére. Mert olyan tintatartó, gyertyatartó, virágasztal vagy más használati tárgy, amely tele van szerteágazó naturalisztikus

54

60. ábra. Ablakvédőrács

61. ábra. Kályhaellenzö, magyar stílusban