Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
14. ábra. Gyertyatartó a XIV. századból 15. ábra. Gót stílusú díszítőelemek: a) vascsillár szegély dísze, b) oltárrács felső keretdíszítménye a XIV. századból, c) rácsos sekrestye ajtó dísze A csúcsíves stílus leveleinek fő jellemvonása a szegletesség, szemben a román stílus gömbölyűén csipkézett leveleivel. Legtöbb levél csipkéit négyvagy ötszögalakú alapidomból a szélek bevagdalásával készítették, a levél csipkéinek belső szélét pedig gyengén ívezték (13. ábra). A csúcsíves stílusú levelek még abban is különböznek a román stílusú levelektől, hogy a csipkéket nem homorították, hanem domborították oly módon, hogy a levéltő közepéből kis púpokat vertek ki. A levelek igen gyakran szalagszerű egymásba fonódó díszítmények alakjában fordulnak elő (síkdíszítmény) vagy plasztikusan (15. ábra). A vasműves mesterek a sík ornamentikában használatos díszítőelemekből plasztikus csokrot, kelyhet, levelet és virágot formáltak (16. ábra). E stílus vasműves mestereinek díszítőelemei között megtaláljuk a stilizált állatalakokat is. Ezek között találunk sárkány, kutya, szarvas és kígyó alakot. Ezeket főleg jelképesen használták, a stilizált kutya és sárkány főleg az ajtókopogtatók, gyűrűk, zárak, lakatok és ablakrácsok díszítőelemei voltak, az előbbivel a hűséget, az utóbbival pedig a szigorú őrzést akarták kifejezni (17. ábra). Nemesveretű művészi alkotások az ajtókopogtatók, amelyek bütykösen kiképzett geometrikus formákat utánzó rátétlemezekből és kopogtató karikákból állnak. A karikák kiképzésében nagy fantáziával jeleskednek a mesterek. Díszítésül a későbbi korok is felhasználták. A kopogtató bútorveret formájában ma is kedves területe a fémiparnak. További fontos vasalás volt az ajtó- és kapupánt. Nagyobb és díszesebb pántokat díszes fejű szegekkel szegeztek le, a szegfejek alá pedig rozetta alakú párnákat helyeztek (18. ábra). A faszerkezetű ajtók sarokvasai természetes ágformájú kiképzéseikkel az ajtó egész felületét beborítják. A XIV. és XV. századbeli zárak főleg reteszesek voltak, kilinccsel is ellátott zárak még ritkán fordultak elő (19. ábra). 23