Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
16. ábra Csúcsíves stílusú csokor, spanyol munka a XVI. századból A vasalásokat festették, aranyozták, ónozták, azonban gyakran a vasalás felszínét letisztítva, a vasat természetes színében alkalmazták. A fára szegezett díszítmények hatását a középkor végén is alátett színes bőrrel vagy posztóval növelték. Gyakoriak a lemezből kiképzett ún. vaslemezajtók, amelyek a kötéseknél rozettával vannak ellátva. Ugyancsak gyakran alkalmazzák az ajtó keretére erősített szalagszerű díszítményeket (15. ábra). A középkor végén igen gazdag rácsmunkák készültek. E munkák közül elsősorban megemlíthetők az ablak-, oltár-, sír- és egyéb rácsok. Ezek általában kétféle szerkezeti kiképzéssel készültek. Az egyiknél a vázat egymás mellé állított és vízszintes rudakkal összekötött függélyes rúdvasak képezték (20. ábra), a másiknál a vázat egymás mellé helyezett keretek alkották (21. ábra). Az első esetben a rácsrudak közeit tagonként ismétlődő ornamensekkel díszítették, a második esetben a rácsok kereteit sejtszerűen"elhelyezett díszítőelemekkel töltötték ki. A rácsrudak végeire koronázó díszként stilizált liliomot, akantuszt vagy más levelet erősítettek, vagy 24
