Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
Kezdjük a habosításos eljárás technológiai alkaknazásával. E módszerrel vízvizsgálatokat végeztek a réz-szulfát-oldatból való rézcementálás folyamatsebességének gyorsítására, s megállapították, hogy a cementálás folyamata I. rendű reakciónak tekinthető, keverés hatására a folyamatsebesség nő és fordítva arányos a vas felületét már borító rézréteg vastagságával. A mérési eredmények leírására képleteket állítottak fel, s a babkolonnában végzett mérések a képletek helyességét igazolták. Részletes technológiát dolgoztak ki vas-oxid-sárga, vas-oxid-vörös és vasoxid-fekete festékpigmentek előállítására. A technológia nyersanyagaként nagyrészt a kénsavas vaspác vas-szulfát-tartalmát vették tekintetbe. A pigmentek előállítására a gyártás folyamán habkolonnás, ill. fluidációs technológiát alkalmaztak. A kémiai reakciósebesség vizsgálata kimutatta, hogy a sebességet a vas-szulfát oldat levegővel való oxidálása szabja meg. Ezért légliftes habkolonnát dolgoztak ki, amelyben az oxidáció gyorsítható. Az összetett folyamatot a készüléktérben különválasztották, s így a festékképzés bruttó sebessége nagyságrendileg növekedett. A kísérleteket a WE Kémiai Technológiai Tanszék munkatársai végezték. Kialakították az Intézetben az ún. elárasztásos habkolonnát, amely alkalmas sok gáznak kevés folyadékkal (ha a gáz—folyadék arány nagyobb, mint 2000 : 1) való feldolgozására, amikor is a folyadék tartózkodási ideje a készülékben mintegy 2000-szeresen felülmúlja a gáz tartózkodási idejét. Ez a habkolonnatípus lehetővé teszi hideg gázokból értékes komponens kinyerését koncentrált oldat formájában. Megvizsgálták a kolonna alkalmazhatóságát az úrkuti karbonátos mangánérc kéndioxidos oldására. A kén-dioxid-forrás kazán-füstgáz volt, amely átlagosan 0,2% kén-dioxidot tartalmaz. Üzemi körülmények között végzett kísérletekkel megállapították az egyes paraméterek hatását az érc oldására, s ezzel tisztázták a kis mangántartalmú mosási meddő és a karbonátos érc dúsítási technológiájának legfontosabb műveletét: az oldást. Foglalkoztak továbbá a habkolonna felhasználásával forró gázok portalanítására és azok hőtartalmának visszanyerésére is. Üzemi körülmények között, generátor- és ún. kemencegázzal vizsgálták a portalanítást az áramlási kép függvényében, s először a készülék ellenállását állapították meg. 31% szabad terület esetén meghatározták az adott gázsebességhez szükséges fajlagos vízmennyiséget a kellő portalanítási hatás elérésére. A gázok hőtartalmát forró víz alakjában nyerték vissza. Csőtányéros habkolonnában is vizsgálták forró gázok portalanítását. A csövekben hűtővizet áramoltattak, s portálandó és közvetlen hőátvevő közegként transzformátorolajat használtak. Megállapították, hogy timföldgyári kalcinálók véggázait 10 mg/Nm3 portartalomig lehet olajjal portalanítani. Vizsgálták végül az előállítható meleg víz véghőmérsékletét a vízmennyiség és az áramláskép függvényében. Elárasztásos habkolonnában megvizsgálták a nátrium-hidrogén-szulfit-oldat folyamatos előállítását szódaoldatnak pörkgázok kén-dioxid-tartalmával való konvertálása útján. Megállapították a tányérszám és a gázsebesség hatását a kén-dioxidmegkötés hatásfokára, a kolonna teljesítményére és a készülék ellenállására. Az eljárást a Budapesti Kénsavgyár 1960 óta iparilag alkalmazza. A fluidizációs eljárás alkalmazásai során vizsgálták a pigmentek mosásának lehetőségét fluidizált rétegben. E célból mérték azt az időt, amely alatt a vas-oxidpigment S03-mentessé válik. A nyert koncentráció—idő-görbét egyenlettel közelítették, amely—akár dekantálással, akár fluid rétegben mostak— egyaránt használható. Mérték ezt követően azt a porveszteséget, amelyet a mosófolyadék magával ragad, ugyancsak az idő függvényében. A nyert százalék—idő-görbét egyenlettel közelítették. 72
