Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
olyan módon, hogy a mérést többször ismételjék, s a mérési képletet annyi ismeretlen egyenletrendszer alakjában használják fel, ahány mérést végeztek. E módszert a hővezetési tényező mérésére dolgozták ki részletekben. A műszaki tudományokban a gazdaságosság (költségparaméter) vezető szerepet játszik. Eddig a legfontosabb vegyipari termékek áralakulásával foglalkoztak. A vizsgálat eredménye, hogy adott technológia esetében az egységnyi előállítási költség, ill. az egységár, amelyben ez tükröződik, csökkenő exponenciális görbét ad, v.i. az idő múlásával egy alsó határértéket közelít meg. Foglalkoztak továbbá a vegyipari folyamatok gyorsításának elméletével, és rámutattak, hogy egy gyár termelési hatásfoka a berendezésben lejátszódó anyagmozgás sebességének függvénye: a gyorsabb mozgás nagyobb fajlagos kihozatalt eredményez. Különösen heterogén folyamatokban a reagáló egységek méretcsökkentésének, más szóval a fajlagos felület növelésének e tekintetben jelentős kihatása van a folyamat egészére. Sok műszaki tudományágban az ipari folyamatok alapját alkotó fizikai történés matematikai kezelése és az ipari folyamat irányítása, valamint a szükséges berendezés tervezése során alkalmazott számítási módok gyakorlatilag alig vannak kapcsolatban. Különösen megsínyli ezt a tervezés, amely a gyakorlati képletek, inkább ,,aranyszabályok” segítségével újat tervezni alig tud és teljesen a nagyüzemi eredményekre kénytelen támaszkodni. A probléma tehát kettős. Az első feladat az egzakt fizikai megoldások és a gyakorlat igen gyakran hibás kiindulású empirikus képletei között kialakult légüres tér áthidalása, a második pedig a laboratóriumi és félüzemi szinten végrehajtott kísérletek és az üzemi megvalósítás kapcsolatának tisztázása: annak eldöntése, hogy a kísérleti eredmény milyen mértékig és — tekintettel az ún. léptékhatás jelentőségére — főképpen milyen léptéknövekedésig alkalmazható a végleges kiviteli alakra. Az Elvi Osztály mindkét problémán dolgozik. Módszert dolgoztak ki az ipari melegítés olyan egyszerűsített számítására, amely kifogástalan összhangban van a fizika idevágó alaptörvényeivel, de olyan közelítő képletekkel dolgozik, amelyek a gyakorlati szakember számára is könnyűszerrel megoldhatók. A módszert tetszőleges alakú testre, ill. töltetre dolgozták ki, és az kemencékre és reaktorokra egyaránt jó közelítéssel alkalmazható. A hő- és anyagátadás, ill. melegedés és telítődés törvényeit leíró fizikai alape gyen letek azonos szerkezetűek, izomorfok. A kidolgozott módszer emiatt a megfelelő tényezők módosításával a hőátadás helyett az anyagátadásra, a melegedés helyett a telítődésre is alkalmazható. Részletesen foglalkoztak a második problémakörrel is, és vizsgálták a modell és kivitel kapcsolatát az ún. hasonlóságelmélet alkalmazásával. A szakirodalomban eddig jobbára csak az olyan folyamatok hasonlóságelméleti kezelése alakult ki, ahol a hőátadó, ill. anyagátadó közeg hőmérséklete, ill. koncentrációja közel állandó. Ezért kidolgozták a modellkritériumokat olyan készülékekre vonatkozóan is, ahol az átadó és átvevő közeg hőmérséklete, ill. koncentrációja egymástól függően változik. A művelettani kutatások az adszorpció, ill. deszorpció alapegyenletei alapján ellenőrző mérések segítségével foglalkoztak a gőzadszorpció időbeli lefolyásának vizsgálatával. Sikerült bizonyítani, hogy a gőzt tartalmazó gázelegy koncentrációjának csökkenése egy olyan kriteriális, hasonlóságelméleti alapon nyugvó egyenlettel modellezhető, amelyben a folyamatra jellemző, diffúzióállandóval képzett Nusselt-, Begnolds- és Fourier-számok, továbbá a telítési fokkal, az adszorbensre vonatkozó anyagszerkezeti jellemzőkkel, a szemesemére ttel, ill. a készülékmérettel képzett szimplexek törtkitevős hatványai szerepelnek. A mérési pontok és a levezetett egyenletből származó görbék jól egyeznek, az eltérés kisebb, mint ±10%. 68
