Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
A kísérleteket nyugvó és örvénylő rétegű készülékben az átütési koncentráció meghatározásával, ellenáramú rendszerben pedig a végkoncentrációk folyamatos megállapításával végezték. A kísérleteket kiterjesztették a deszorpció vizsgálatára is. Az előbbiekben leírt vizsgálatokat állandó hőmérsékleten végezték, de folytak kísérletek olyan rendszerekkel is, amelyekben a hőmérséklet a szorpcióhő következtében változott. Számos kísérlet alapján összefüggést állapítottak meg a keletkező hőmennyiség és a telítettség között. Elméleti vizsgálatot végeztek a szárítás folyamatának időbeli lefolyására vonatkozóan kolloid kapilláris testekkel, elsősorban kerámiai nyersmasszákkal. Megállapították, hogy az anyag, ül. a massza zsugorodásának törvényei a száradás folyamán mindeddig ismeretlenek, s nagyjából ugyanazt állapították meg a száradás állandó térfogaton lejátszódó szakaszának folyamataira is. Csak a harmadik szakasz, amelyben a test nedvességtartalmának távozását a nyílt pórusokban lejátszódó diffúzió idézi elő, tekinthető fizikaüag teljesen tisztázott folyamatnak. Foglalkoztak a nagy jelentőségű tűzálló szerkezeti anyag, a szilícium-karbid viselkedésével a füstgázok hatására. A kísérletekben változtatták az alkalmazott elektromos kemence munkaterének hőmérsékletét, a munkateret kitöltő gáz összetételét, és végül a hőn tartás idejét. Vizsgálták a szilícium-karbid kémiai és kristálytani elváltozását, különös tekintettel a szilícium-karbid-fajta szerkezetére és megállapították, hogy redukáló kemence-atmoszférában már aránylag alacsony hőmérsékleten (1200 Cc) keletkezhet kovasavból szilícium-karbid, ami a karbidtest szétesését alacsonyabb hőmérsékleten is meggyorsítja. Részletesen tanulmányozták az ioncsere folyamatát kaolinokon. A vizsgálatot radioaktív jelzett ionok segítségével végezték el, s a felületi disszociáció mechanizmusára vonatkozóan megállapították az Imre-féle adszorpciós fokozatok elméletének érvényességét. A sebességi görbék ui. egy alig mérhetően gyors és egy mérhető sebességű folyamatot jellemeznek. Az említett elmélet sebességi egyen late az adszorpció kísérletileg ellenőrzött lefutását kielégítően írja le. Foglalkoztak végül diszperz rendszerek vizsgálatával is: pl. az aprítási fok és a kiindulási szemcsenagyság kapcsolatával rideg halmazok aprítása esetén. Az eddigi mérések azt látszanak bizonyítani, hogy adott, és anyagonként más és más kezdeti szemcsenagyság alatt az ún. Bittinger-törvény, amely az aprítási munka és a keletkezett hasadási feliüet szigorú arányosságát mondja ki, már nincsen érvényben. Részletesen vizsgálták az iparilag fontos zagyok és szuszpenziók viselkedését az ülepítés során. Kaolin, agyag, széniszap és kvarcliszt vizes szuszpenzióiból indultak ki. Változtatták a szuszpenzió töménységét, pH-ját, hőmérsékletét, ezenfelül vizsgálták a galvánáram és különböző elektrolitok jelenlétének hatását az ülepedés sebességére, ill. a kialakuló végső üledéktérfogatra. Lényegében azt állapították meg, hogy a döntő tényező a hidrogénion-koncentráció: a hőmérséklet csak annyiban befolyásolja a folyamat sebességét, amennyire a diszpergáló folyadék viszkozitását csökkenti. Galvánáram hatására sikerült az üledéket sűrű pép konzisztenciájává tömöríteni, de a folyamat áramigényessége miatt a módszer iparilag aligha használható. A munka folyamán módszert dolgoztak ki szuszpenziók átlagos szemcsenagyságának meghatározására elektroforetikus készülékben. Megkeresték továbbá azokat a fizikai összefüggéseket, amelyek az ülepedés sebességét leírják, és megadják a keletkező végső relatív üledéktérfogat nagyságát. Végül elméleti úton vizsgálták gáz és szemcsés halmaz közt lejátszódó átviteli folyamatok időbeli lefolyását egyszerűsített modellen. A nyert végképletek további egyszerűsítés után segítséget nyújtanak a reaktortervezéshez. GÜ
