Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
folyamatok gyorsítási feltételeinek tisztázása és a kihozataljavítás, az áramlási paraméterek és a készülékképzés tanulmányozásával. Az Osztály felhasználja az Elvi és Eljárástani Osztály általános megállapításait, s ugyanakkor konkrét ipari folyamatok elemzéseiből elvi és eljárástani problémák megoldását veti fel az említett két osztálynak. A Gépészeti Osztállyal a kitűzött célnak megfelelő készüléktípus gépészeti megoldása a kapcsolat. Mivel az Intézet egyes osztályai közt a munkamegosztás nem éles és nem is lehet az, vagyis a témakörökben átfedések vannak, áttekinthetőbb a munkát olyan beosztásban ismertetni, amely nem felel meg pontosan a szervezeti felépítésnek. Emiatt külön fogjuk tárgyalni az elvi kérdéseket, a művelettani, az eljárástani vizsgálatokat, a technológiai jellegű kutatásokat és végül az Intézet külföldi kapcsolatait, függetlenül attól, melyik osztály végzi egyik vagy másik kutatást. Az Intézet eddigi munkája még bizonyos mértékig heterogén. Ennek legfőbb oka, hogy az Intézet még fiatal, és tapasztaltabb kutatóik előző munkahelyükről magukkal hozták befejezetlen témáikat. Az Intézet egyik alapelve egyébként, hogy a kutatói érdeklődés a kutatás egyik legfontosabb rugója, és azt korlátozni még akkor is csak módjával szabad, ha a kutatás részben eltér a kutatóintézet tervben leszögezett munkakörétől. Mégis a sokféle téma ugyanazokat az alapelveket alkalmazza a gyakorlat különböző területein. Egyetlen elvi kutatási témát — pl. egy adott eljárást — mindig több termék gyártásával kapcsolatban vizsgálnak. Az itt felsorolt témaanyagból valóban kevés az olyan vizsgálat, amely teljesen kiesne az Intézet munkaterületéről. Első helyen az elvi folyamattani kutatásokról és eredményekről számolunk be. A műszaki kémia rendszerezésének és helyes terminológiájának vizsgálata a vonatkozó szakirodalom széles körű feltárásával indult. Az irodalomban alkalmazott felosztás és terminológia egyik fő hibája mindenütt az, hogy nem választja el szigorúan a kiváltó beavatkozás aktív, és az ennek következtében beálló változás passzív voltát. Jó példa erre a „művelet” és „folyamat” fogalmak állandó keveredése a szakirodalomban. Az eddigi szakirodalmi felosztásokkal, ill. rendszerezésekkel szemben szükségesnek látszott az „eljárás” vagy „módszer” fogalmának különválasztása a „folyamat” és „művelet” fogalmától. A szárítás során pl. a művelet az aktív beavatkozás, általában a melegítés, a beavatkozás hatására beálló változás („program”) a víztartalom csökkenése. Az „eljárás” fogalom a szárítás metodikáját jelenti : nyugvó rétegben külső fűtéssel vagy mozgó rétegben meleg gáz átáramoltatásával, vagy fűtőtestekkel közvetlen érintkezés útján stb. A rendszerző munka egy másik ága a teljes technológiai folyamatokat, azaz gyártásmeneteket leképező ún. folyamatábrák elvi vizsgálata és tanulmányozása. A folyamatábrák szerkesztési elvei tisztázatlanok, az egyes szerzőknek ugyanarra a gyártásmenetre vonatkozó folyamatábrái néha alig összehasonlíthatók. Ezért mindmáig nem volt lehetséges a technológiai folyamatok típusainak rendszerezése. Az Intézet a matematikai graf-elmélet segítségével kísérli meg a folyamatábrák egységesítését, egyszerűsítését és rendszerezését. Az alkalmazott matematikai apparátus igen bonyolult, de remélhetőleg néhány év alatt sikerül majd egv olyan kémiai technológiai folyamatokra vonatkozó „gyorsírás”-t kidolgozni, amely a puszta kvalitatív képnél lényegesen többet tartalmaz. A fejlett vegyipar fejlett mérő és szabályozó módszereket kíván meg. Emiatt az Intézet feladatának tekinti a mérés és méréselmélet vizsgálatát is. Ennek eredményeiről az 1962. évi Nemzetközi Mérésügyi Konferencián (IMEKO, Budapest, 1962.) számoltak be. További vizsgálatokat végeztek arra vonatkozóan, hogy mityen méréscsoportok esetén lehetséges az egyes rosszul mérhető paraméterek eliminák'sa 5* 67
