Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Magyar Tudományos Akadémia intézetei

Igen jelentős esemény volt az Intézet életében az új székház építése első ütemének befejezése 1962-ben. A beköltözéssel a tudományos csoportok laboratóriumi helyiségeinek alapterülete a korábbinak kétszeresére nőtt, és megfelelőképpen el tudták helyezni a könyvtárat és a műhelyt is.

Az idők folyamán az Intézet magkémiai programjában némi változás következett be egyrészt azért, mert új intézetek alakultak, másrészt pedig a kutatási terveket egyeztették más intézetek programjával. ígv az Országos Atomenergia Bizottság Izotóp Intézetének megalakulása után számos feladatot ez az Intézet vett át. A feladattal együtt több kutató is eltávozott az Intézetből; a felszabadult kutatási kapacitást azután más területre vitték át.

Az osztály- és csoporttagozódás ma már nem fedi minden esetben az egyes kutatási területekre fordított kutatási kapacitást, ezért amikor itt röviden összefoglaljuk az Intézet főbb eredményeit, nem a szervezeti felépítés, hanem a témakörök alapján vesszük sorra.

Anyagszerkezeti vizsgálataik során foglalkoztak az abszorpciós spektroszkópia különböző területeivel. Több komponenst! szerves folyadékelegyek kvantitatív összetételének meghatározására analitikai módszert dolgoztak ki az ultraibolya gőzspektrumok felhasználásával. Az infravörös folyadék- és gőzspektrumok, valamint az ultraibolya- és Raman-spektrumok felhasználásával és a sávkonturok elemzésének segítségével különböző szerves vegyületek normálrezgéseinek asszignációját végezték el, megállapítva az egyes szubsztituensek kötésviszonyait és egymásra való hatását. Elméleti számításokat végeztek a kötéserősségeket leíró potenciálfüggvények erőállandóinak meghatározására a kísérletileg meghatározható rezgési frekvenciák alapján. Kristálykémiai vizsgálataik kapcsán összefüggést találtak az üveg egyes fizikai állandói és az alkotók kémiai és fizikai sajátsága, valamint mennyisége között. A legszorosabb illeszkedés elve alapján elméletileg is értelmezték az AX2 típusú ionvegyületek szerkezetét, ami számos ionrádiusz irodalmi értékének helyesbítésére vezetett. Részletesen foglalkoztak az ezüstakkumulátor szempontjából fontos Ag203 szerkezetével, megállapítva az elemi cella méretét és összetételét. Hazánkban elsőnek alkalmazták az elektronikus számítógépeket kristályszerkezetvizsgálatokhoz, megállapítva az (NH4)2WS4 szerkezetét. Kvantumkémiai számításokat végeztek a II2-molekula relativisztikus tárgyalására és a dezoxi-ribo-nukleinsav (DXS) elektronszerkezetére. Ez utóbbi téma kutatása, amely mélyebb pillantást tesz lehetővé a sejtosztódás, tumorképződés mechanizmusába, széles körű hazai és nemzetközi együttműködésben fokúk (Párizsi Egyetem Biológiai Fizikai-Kémiai Intézete, Uppsalai Egyetem Kvantumkémiai Intézete, Csehszlovák Tudományos Akadémia Fizikai-Kémiai Kutatóintézete stb.).

Az adszorpció és a katalízis kutatása terén a következő jelentősebb eredmények születtek. Katalizátorok fajlagos felületének meghatározására bevezették a kis abszolút nagyságú (100 cm2-nél kisebb) felületek mérésére alkalmas kripton-adszorpciós módszert. A gázkromatográfia terén, felismerve az irodalomban eddig elhanyagolt nyelő és forráshatások szerepét, sikerült mind a frontális, mind az elúciós gázkromatográfia anyagmérleg-egyenleteit szabadosabbá tenni és megoldani. Ezzel kapcsolatban felismerték és kísérletileg igazolták a stacionárius frontok kialakulását. Számítási módszert sikerült kidolgozniuk frontális gázkromatogramok esetében az adszorpciós izoterma kiszámítására a frontalakból. A butének alumino-szilikáton és alumínium-oxidon végbemenő katalitikus izomertzációjával kapcsolatban megállapították, hogy az izomerizáció minden irányban reverzibilis háromszög-reakcióként megy végbe. Hidrodinamikai analógot készítettek, amelynek segítségével a kísérletileg meghatározott konverziós görbékből kiszámíthatók a részreakciók sebes-