Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
Az Intézet tudományos tematikáját és kutatógárdáját elsősorban az alapító oklevél és a szervező bizottság által kidolgozott tematikai tervek alapján alakították ki. Komoly nehézséget jelentett kezdetben a munkahely és felszerelés, valamint tapasztalt vezető munkatársak hiánya. Igaz ugyan, hogy 1954-ben az első 8 munkatárs közül 6 kandidátus volt, ezek azonban abban az évben fejezték be aspiranturájukat, s lényegében csupán 3—4 éves szakmai gyakorlatuk volt. 1955-ben, a hazai atomreaktor építésével felmerült az izotópkémiával kapcsolatos alkalmazási és kutatómunka megszervezésének szükségessége is. A Központi Fizikai Kutató intézettel folytatott tárgyalások alapján a két intézet megegyezett ilyen irányú tevékenységeinek összehangolásában. Az Intézet vállalta, hogy Magkémiai Osztályt állít fel, amely jelzett szerves vegyületek előállításával, applikátorok készítésével, sugárhatás-kémiával és radioaktív anyagok méréstechnikájával foglalkozik. 1950-ban a személyi állomány lényegesen nőtt, és ez lehetővé tette az intézeti profil pontosabb meghatározását. Fő kutatási célként a szerkezet és a reakcióképesség közti összefüggés vizsgálatát választották. Ilyen jellegű vizsgálatokat irányoztak elő a katalízis, a polimerizáció és a szerves kémia területén. Szükségesnek mutatkozott a program megvalósításához anyagszerkezeti vizsgálatok beindítása is. Az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatban vállalt magkémiai kutatási programot is elsősorban ennek a fő célkitűzésnek megfelelően kívánták megvalósítani. Ez a választásuk összhangban volt az Intézet alapítását elrendelő minisztertanácsi határozatta], amely a fizikai-kémia és a szerves kémia területén irányzott elő kutatómunkát. Az Intézet munkája ekkor lényegében 10 csoportban folyt, s ezt 1959-ben 4 osztállyá vonták össze. A kutatómunkát azóta is ebben a szervezeti felépítésben végzik. Amint említettük, az Intézet célkitűzéseihez tartozik olyan kutatások elvégzése is, amelyek költséges, nagy berendezéseket igényelnek. 1957-ig a felszerelés lényegesen nem különbözött az egyetemi tanszékekétől, és nem voltak nagyobb műszereik. 1957-től kezdve az Akadémia anyagi támogatásával lehetőség nyílt több nagy értékű berendezés beszerzésére. 1957-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájától ajándékba kapott az Intézet egy IKSz 11 infravörös spektroszkópot, majd 1959-ben hazánkban elsőnek az Intézet kapott nagy teljesítményű, modern UR 10-es Zeiss gyártmányú infravörös spektrofotométert. A kristálykémiai vizsgálatok is kezdetben igen szerény röntgenfelszereléssel folytak. 1959-ben egy Müller gyártmányú regisztráló röntgen-diffraktométert kaptak, hozzá több különböző kamrát és röntgencsövet. A sugárhatás-kémiai vizsgálatok céljára 1957-ben csak egy ipari Stabil-250 típusú röntgenberendezés állt rendelkezésre. 1959-ben a kémiai kutatásokhoz saját tervük alapján készült el egy 60Co, 60 curie-s sugárforrás. A kontaktkatalitikus kutatás céljaira 1961-ben Beckman-gázkromatográfot, 1963-ban szovjet gyártmányú tömegspektrométert és Zeiss gyártmányú elektronmikroszkópot kaptak. A modern anyagszerkezeti vizsgálati módszerek, továbbá a polimerizációkinetikai, valamint katalitikus vizsgálatok bővítésére 1959-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Kémiai-Fizikai Intézetével együttműködve elkezdték egy elektron-spin rezonancia (ESR) mérő berendezés építését, amely 1962-ben el is készült. 1963 végén beérkezett Angliából egy magmágneses rezonancia (NMR) mérő berendezés is. Ezek a nagy műszerek, a saját levegő-cseppfolyósító, valamint számos kisebb optikai és elektromos berendezés (spektroszkópok, számlálók stb.) lehetővé tették, hogy a kutatások zömét jó és modern felszereléssel végezhessék, és velük más intézményeknek is segítségére lehessenek, megfelelve az alapító oklevél ezen célkitűzéseinek is.
