Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
A vasúti biztosítóberendezések korszerűsítése a tudományos kutatás egyik legfontosabb feladata. Ezzel a problémakörrel 19b 1-ben kezdtek behatóbban foglalkozni. A munkát azzal kezdték, hogy egy tökéletesített kódrendszerű önműködő térközbiztosító berendezés számára eddig még nem alkalmazott elven alapuló, új megoldású magneto-elektronikus jelfogót mint logikai kapcsolóeszközt kísérleteztek ki. Az új kapcsolóelem ugyanolyan kapcsolási feladatok elvégzésére képes, mint az elektromechanikus jelfogó, és így a vasúti biztosítóberendezésekben, valamint ahíradástechnikában egyaránt sok helyen alkalmazható. A korszerű elektronikus és mágneses elemet a vasúti biztosítóberendezésekben elsősorban az információk beírására, tárolására és kivételezésére kívánják a további kutatások során felhasználni. Ugyanilyen elemekből két különböző áramköri megoldást, az ún. faáramkört- és a szimmetrikus áramkört építették ki, amelyeket a távbeszélő-hálózat korszerűsítésénél lehet majd alkalmazni. A vasúti távközlő-hálózat tökéletesítése terén az egyik feladat a távközlőhálózat nemzetközi vonatkozású távválasztási kritériumainak kidolgozása volt. Ez a munka szintén kapcsolódott az OSZZSD keretében folytatott közös tudományos munkához. A kutatás folyamán tervet dolgoztak ki a távbeszélő-berendezések automatizálására a szocialista országokban mind belföldi, mind külföldi viszonylatban. Egy másik feladat kapcsán az automatikus vonalvizsgáló berendezés kifejlesztésével foglalkoztak a távválasztás trunknyalábjainak ellenőrzéséhez és méréséhez. Sikerült egy olyan berendezés terveit elkészíteni, amellyel mód nyílik a jelenlegi, szubjektív értékeléssel folyó mérések helyett teljesen automatikus eljárásra áttérni. Az új eljárás gyorsabb, megbízhatóbb és gazdaságosabb a réginél, mert kisebb létszámú és alacsonyabb képzettségű személyzettel is elvégezhető. A közúti vasutak üzemi problémái közül megvizsgálták az Intézetben az utazási igények várható értékének megállapítására alkalmas módszereket és — a korszerű matematikai-statisztikai eljárásokra támaszkodva — javaslatot tettek egzaktabb tervezési módszerek bevezetésére. E feladatkörben az Intézet a közúti vasúti kerékabroncs-profil célszerűbb kialakításának vizsgálatával is foglalkozott. A kutatómunka elsősorban a kerékabroncs-profil és a sínvályú közötti legcélszerűbb geometriai viszonyok létrehozására irányult. Meghatározták a különböző járműtípusoknak és a pályaviszonyoknak megfelelően szükséges nyombővítést a jelenlegi és a módosított profil esetében. A módosítás főképpen a gyakori kerékpárabroncs-javítások megelőzése és a járművek oldalirányú ütődésektől mentesebb járása céljából szükséges. A kutatás a megoldás gyakorlati lehetőségére is rámutatott, és a téma kidolgozásának nemcsak elméleti, hanem konkrét műszaki-gazdasági jelentőségét is igazolta. Ugyancsak e problémacsoportban, az elővárosi közlekedés megjavítása végett foglalkoztak a járművek fejlesztési irányelveivel, vizsgálták az utasáramlatok kialakulását befolyásoló tényezőket és megállapították azokat a követelményeket, amelyeket a járműveknek az utasforgalom korszerű lebonyolítása terén ki kell elégíteniük. A másik feladat a kerék és a sín közötti kölcsönhatás vizsgálata volt olyan kerékprofil kialakítására, amely a sín és a kerék kopását a minimumra csökkenti. Ennek érdekében javaslatot készítettek a kerékprofil megfelelő geometriai kiképzésére és a különféle keréktípusok egységesítésére. A vasúti üzem gazdaságossága végső fokon az egyes szolgálati helyek munkájának tervszerűségén, szervezettségén múlik. Ezért vizsgálták az állomások elegy -416
