Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
TV-vételi lehetőséghez jutott. Ennek persze az volt az előfeltétele, hogy az Intézet hosszú ideje foglalkozott televíziós kérdésekkel, hiszen már 1953-ban megkezdte az első, kis teljesítményű adóberendezés, valamint a hozzá tartozó filmközvetítő tervezését és elkészítését, amelyeket 1954. január 20-án helyeztek üzembe. A következő lépés a filmközvetítésnél nagyobb feladat, az ún. ,,élőkép”-közvetítés kidolgozása volt. E munka eredményeképpen elsőként az országban olyan televíziófelvevő kamera készült az Intézetben, amely stúdióközvetítésre is alkalmas volt. Az igények rohamos növekedése miatt helyszíni műsor közvetítésére közvetítőkocsi építését kezdték meg, amely kísérleti összeállításban már az 1956. április 4-i katonai díszszemlét közvetítette. A tapasztalatok alapján készült el azután a végleges helyszíni közvetítő kocsi, amelynek építése 1957. év végén befejeződött. A magyar televíziózás eközben minden területen sokat fejlődött, és ekkor végre áttérhetett az Intézet tulajdonképpeni feladatának elvégzésére. A fejlesztési munka eredménye abban is jelentkezett, hogy a jelenlegi televíziószakemberek jelentős része az Intézetben kezdte meg e terület megismerését. Az Intézet jelentős munkát végez az országos mikrohullámú hálózat megvalósításában is. Ez a hálózat a távbeszélő- és televízió-összeköttetését rádióhullámok segítségével valósítja meg. Ezeknek az összeköttetéseknek a minőségét igen szigorú nemzetközi ajánlások írják elő. Az Intézet egyik feladata éppen az, hogy ezeket az ajánlásokat a hazai viszonyoknak megfelelően átdolgozza, ennek alapján a berendezések követelményeit előírja és a méréseket ellenőrizze. Mérési feladatok pl. már a hálózattervezés során jelentkeznek, mert az optimális nyomvonalak megválasztása csak mérések alapján lehetséges. A megépült összeköttetéseken pedig az átviteli minőséget kell méréssel ellenőrizni és így a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő minőséget biztosítani. A rádiós feladatok terén a műsorszóró adóállomások egyik lényeges műszaki előírása, hogy az adó alapzaja (búgása, géphangja) minél kisebb legyen. Ez szabja meg az átvihető legerősebb és leghalkabb hangok viszonyát, az ún. dinamikát. Ha ui. az adó alapzaja nagy, az adó erősáramú hálózati energiatáplálásából származó búgás (brumm) elnyomja a halk hangokat, a legerősebb hangok pedig legfeljebb 100%-os modulációval sugározhatók ki. Az alapzaj csökkentésének legkorszerűbb módja az ún. zajkompenzálás, amely szerint az adó bemenetére annak önzajával azonos spektrumú „mesterséges elektromos zaj”-t táplálnak be olyan fázisban és erősséggel, hogy a berendezésben keletkező zajt kiegyenlítse. A PKI-ben kidolgozott és szabadalomra bejelentett kompenzátorban a jelek pillanatnyi helyzetét — fázisát —- különleges forgótranszformátorral szabályozzák. Újszerű a mesterséges zaj erősségének — amplitúdójának — szabályozása is. A készülék elhasználódó alkatrészt (pl. elektroncsövet) nem tartalmaz és kezelése rendkívül egyszerű. Az alapzaj csökkentését nagyadókban eddig igen súlyos (métermázsa nagyságrendű) alkatrészek (tekercsek, kondenzátorok) beépítésével oldották meg. A kondenzátor segítségével ugyanolyan hatást sokkal olcsóbban lehet elérni, mert ennek előállítási költségei az előbb említett alkatrészek árának csak 1—2%-át teszik ki, ill. kis beruházással a minőség tovább javítható. A Rádió Osztály jelentős munkaterülete a televízió és rádió hangműsorvételét gátló zavarok felderítése, és azok mérésére és elhárítására javaslatok készítése. Ha zavarelhárítás nem lenne, akkor az adók teljesítményeit többszörösére kellene növelni a kielégítő műsorellátás érdekében. Egyetlen zavaró berendezés: pl. egy orvosi diathermia vagy egy műanyaghegesztő km-es körzetben okoz vételi panaszokat, ezzel szemben egy varrógép motorja csupán házon belül zavar, de sok ezer darab 388
