Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
van belőle üzemben. Vannak egyéb zavarforrások is, autók, motorkerékpárok, ezek hatása az egész országra kiterjed. Néhány forintos „szűrővel” azonban zavarmentessé tehetők. Fontos volt a nagyfeszültségű elektromos hálózatok okozta rádiózavarok vizsgálata. A nagyfeszültségű elosztóhálózatok a lakott területeket hálózzák be és az ezekből származó elektromágneses zavarok nagy területen csökkentik a rádió- és TY-vétel jel/zaj viszonyát, s így az ellátott terület nagyságát. Vizsgálatukat 20 kV névleges feszültségű 3 fázisú vonalakon végezték, mert ezek a vonalak érintik legsűrűbben a lakóterületeket. A nyomvonalon mért zavartérerősségek fix differenciális eloszlási görbéit a 150—1500 kHz frekvenciasávra a CISPR ajánlásainak megfelelő műszerrel meghatározták. Ebből megállapították, hogy a zavarokat létrehozó kisülés jelhomloka (1—2) • 10-9 s időállandójú exponenciális impulzus. A zavartérerősségek ismeretében kezdték meg a Magyarországon szabványosított, valamint az Intézetben az 1930-as években kifejlesztett zavarmentes szigetelőtípusok laboratóriumi vizsgálatát. Megállapították, hogy az R 20 típusú szigetelő mint eg}' 12 dB-lel magasabb za.varszintet eredményez, mint az ER 20 típus. A zavarmentes szigetelő nem pontos mérés szerint is legalább 15—30 dB zavarszintcsökkenést eredményez e két szabványos típushoz képest. A zavarmentesített szigetelőtípusok általános alkalmazásba vétele a nagyfeszültségű hálózatokból eredő zavarok szintjét egy nagyságrenddel csökkentené. Ez jelentősen kiszélesítené a rádió- és TV-műsorral — a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő minőségben — ellátott területet. E kérdés operatív megoldását az erősáramú hálózatokat fenntartó vállalatok végzik. Sokféle feladat megoldása várt a vegyészekre is. A postai híradástechnika különösen sok fajta anyagot (fémet, fát, textilt, szigetelőanyagokat stb.), félkész és készgyártmányt használ. Az Intézet feladatai közé tartozik ezért annak megállapítása és gyakran kikísérletezése, hogy a posta híradástechnikai szolgáltatásainak zavartalan működéséhez melyek a legmegfelelőbb alkatrészek és szerelési anyagok. A műszaki fejlődés ui. ezekkel szemben újabb és újabb követelményeket támaszt, amelyek kielégítése végett a gyárakkal együttműködve dolgozzák ki és próbálják ki őket. Ezek nem egyszer külföldi anyagok pótlására E alkalmasak. E munkákat az Intézet vegyészeti csoportja végzi el, amelynek feladata tehát a különböző postai hírközlő berendezések, központok, helyi vagy távolsági kábelhálózatok és légvezetékek építéséhez és fenntartásához használt anyagok minőségi kérdéseivel összefüggő kutatás. Úgyszintén feladata az említett anyagok élettartam-meghosszabbításával, korrózió elleni védelmével, a használt a vág}’ használandó védőanyagok hatásosságának fokozásával, valamint ezek megállapítására alkalmas eljárások kidolgozásával kapcsolatos kutatási munka. E kérdéscsoportba tartozott a postai faoszlopállomány élettartamviszonyainak vizsgálata is. A különféle tartósító eljárások hatásosságának megítélésére legbiztosabb módszer a telített oszlopok élettartamának megfigyelése. A legtöbb állam évtizedes adatgyűjtéseket végzett a kérdés tisztázására, és így a szakirodalomban adatok állnak rendelkezésre a különböző védő eljárásokkal elérhető átlagos élettartam - értékekről. A Magyar Posta ilyen megfigyeléseket eddig még nem végzett, és mivel oszlopállománya telítés szempontjából erősen heterogén, az évi 4%-os kiesés alapján számított 25 éves átlagos élettartam ért ék nem nyújt biztos felvilágosítást az egyes alkalmazott tartósító eljárások hatásosságáról. Több éven át tartó kutatómunka ere dményeképpen az egész ország területéről utólagosan begyűjtött adatok segítségével a különféle telítésű oszlopok jelenlegi eloszlása, valamint kiesési aránya alapján 389
