Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Építésügyi Minisztérium intézetei
AZ ÉPÍTÉSÜGYI MINISZTÉRIUM INTÉZETEI ÉPÍTÉSTUDOMÁNYI INTÉZET Amikor Magyarországon az építőipart államosították, a tervezést és a tudományos kérdések tisztázását két intézetre bízták: az Állami Építéstudományi és Tervező Intézetre, valamint az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézetre. Ezek kutató részlegeiből, valamint a szervezetbe bevont Fővárosi Anyagvizsgáló Laboratóriumból alakult meg 1949. december 1-én az Építéstudományi Intézet. Ez az Intézet kapta azt a feladatot, hogy a magas- és mélyépítés gazdaságosabbá, korszerűbbé tétele érdekében kutató, tudományos és racionalizáló munkát végezzen, segítse a tipizálás, az előregyártás elterjesztését, a kivitelezés gazdaságosabbá tételét és az építési költségek csökkentését. A többi kutatóintézetekkel ellentétben az Építéstudományi Intézet munkatársainak létszáma már a megalakuláskor is viszonylag nagy volt, elérte a száznyolcvanat. Kezdetben problémát jelentett az, hogy az Intézet munkatársai között kevésnek volt kutatási gyakorlata, s így elsősorban csak arra a néhány kutatóra lehetett számítani, akik az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézetből kerültek át. A többieknek inkább a rutinmunkában, a rendszerező munkában volt gyakorlatuk. Az Intézet fejlesztésekor nehézséget okozott az is, hogy a gyorsan fejlődő állami építőipar a tapasztalt szakembereket gyorsan felszívta, válogatni tehát nehéz volt. így, bár az Építéstudományi Intézet látszólag jobb helyzetből indult, mint az abban az időben megalakult többi kutatóintézet, a kutató és tudományos munkát végző gárda nagy részét mégis önmagának kellett kinevelnie. A kezdet természetesen zökkenőkkel járt, ami részben többszörös átszervezést tett szükségessé, részben pedig a létszám növelését kívánta meg. Ez azonban nem jelentette azt, hogy éppen azokat a szakembereket irányították az Intézetbe, akikre valóban szükség volt. 1952. július 1-én beolvadt az Intézetbe a Betontechnikai Intézet, s ezzel elérték a negyedfélszáz létszámot. Később kivált az Intézetből a talajmechanikai részleg, a Bihari úti anyagvizsgáló részleg, ugyanakkor viszont az Építőanyagipari Kutató Intézet átadta az ÉM 2. sz. Épületelemgyárban működő kirendeltségét. Megkapta ezenkívül az Intézet a Vízművektől a hidrotechnikai laboratóriumot, a Hőtechnikai Intézettől a hőtechnikai laboratóriumot. A sok átszervezés, vezetésváltozás s a felsőbb irányítás néhány tévedése azt eredményezte, hogy a kutatók nem mindig olyan témákkal foglalkoztak, amelyek a népgazdaság szempontjából elsősorban fontosak voltak, hanem nem egyszer azokkal, amelyekhez kedvük és képességük volt. Éppen ezért az Építéstudományi Intézet történetében külön tekintik az 1950-től 1954-ig terjedő időszakot, amikor még viszonylag kevés kutatás folyt, és ezt elválasztják a későbbi, 1959-ig terjedő, majd az ezt követő időszakoktól, amikor már szervezett, tervezett, ill. koncentrált és koordinált kutatások jellemezték az Építéstudományi Intézet munkáját. A következőkben először az 1950—1954. évek közötti fontosabb tevékenységekről és eredményekről emlékezünk meg: 352
