Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
veszteségmentes és fokozatmentes fordulatszám-szabályozására, motorgenerátor-gépcsoport helyett. A főbb alkalmazási területek: Mint egyenáramforrás Ward—Leonard (motorgenerátor) gépcsoport helyett villamos hajtások szabályozására ; tetszőleges irányú energiaáramlással szerszámgépek, papíripari gépek, textilipari gépek, emelőgépek, daruk és hengersorok táplálására alkalmas. Mint nagy teljesítményű erősítőgép az automatika különféle területein, s végül mint szabályozó segédgép (pl. gerjesztőgép) a különféle kapcsolásokban használható. Az autodin működési elvéről csak annyit jegyzünk meg, hogy lényegében szabályozható és változtatható egyenáramú feszültségű egyarmatúrás átalakító (konverter) olyan villamos tulajdonságokkal, amelyek a fent felsorolt előnyöket nyújtják. Az autodin felépítéséről röviden megjegyezhető, hogy az egyarmatúrás átalakító (konverter) felépítéséhez áll rendkívül közel. Ami konstrukcióját és gyártási technológiáját illeti, az nem tér el lényegesen az egyenáramú gépekétől, az autodin ui. a szokásos egyenáramú gépsorokból könnyen összeállítható. Dr. Benedikt Ottó akadémikus találmányának, az autodinnek elméleti alapjait, első példányait és első sorozatát a Szovjetunióban dolgozta ki, ill. építette meg. A feltaláló Magyarországra való visszatérése, 1957 óta folyik hazánkban aütodin-fejlesztés. Először a BME Különleges Villamosgépek Tanszéke mellett működő Kutatócsoport, majd az MTA Automatizálási Kutatólaboratórium Forgó Erősítőgépek Csoportja foglalkozott autodin-fejlesztéssel. Itt meg kell azt is jegyezni, hogy ez a munka szoros együttműködésben folyt és folyik a moszkvai Vasútvontatási Mérnökintézet Autodin Laboratóriumával. Az elmúlt évek során a Laboratóriumnak ez a csoportja az autodin továbbfejlesztésének több területén végzett jelentős fejlesztő, kutató és tervező munkát. Elsőként említsük meg az autodin elméletének továbbfejlesztését, különös tekintettel átmeneti jelenségeinek vizsgálatára. Ezen belül foglalkoznak az állandó feszültségre szabályozó autodin átviteli függvényének analízisével, a feszültségszabályozó autodin tranziens tulajdonságainak vizsgálatával méréssel és elméleti úton, az áramszabályozó autodinek csillapító nyolcasának egyszerűsített számítási módszerével. Ami az autodinek tervezésénél kapcsolatos problémákat és az autodinek tervezését illeti: ennek kapcsán elkészültek a 10, 15, 25, 50 kW-os kétpólusú feszültségszabályozó autodinek számítási főtervei, az 50, 85, 200 kW-os négypólusú feszültségszabályozó autodinek számítása és tervezése, a 125 A-es áramszabályozó autodin tervezése, a 250 és 400 A-es gyors működésű hegesztő autodin méretezése. Ide sorolható még néhány elvi kérdés tisztázása, mégpedig az autodin határteljesítményének kérdése, az autodin kommutációs kérdései különös tekintettel a megvalósítható határteljesítményekre, a különböző teljesítményű autodinek gazdasági összehasonlítása motorgenerátor-gépcsoportokkal. Végül az autodines hajtásszabályozások kidolgozásának és az autodin alkalmazásának témakörébe a következő munkák sorolhatók: mágneses erősítőn keresztül feszültségre visszacsatolt autodin mágneses erősítőjének kiválasztása, nagy pontosságú fordulatszabályozás a 25 kW-os autodin felhasználásával, a 200 kW-os feszültségszabályozó autodin hajtásszabályozási szkémájának kidolgozása, az autodin alkalmazása lifthajtásban. A 25 kW-os feszültségszabályozó autodint működés közben bemutatták az 1900 nyarán Moszkvában megrendezett I. IFAC Kongresszus alkalmából megnyílt kiállításon, valamint az 1960 őszén ugyancsak Moszkvában megrendezett Magyar 31
