Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
Minthogy e téren a hazai élelmiszeripar elmaradottsága különösen nagy volt, az Intézet fontos feladatának tekinti a speciális élelmiszeripari műszerek kidolgozását. A munka eredményességét számos, prototípusként elkészített vagy már sorozatban gyártott új műszer bizonyítja. Pl. annak a kérdésnek a megállapítására, hogy milyen élelmiszerek tárolhatók együtt, műszert szerkesztettek, amellyel még fagypont alatti tárolási hőmérsékleteken is meghatározható az élelmiszerek egyensúlyi relatív páratartalma. A legújabban szerkesztett műszerek közül azt az elektronikus részecskeszámlálót említhetjük meg, amely igen apró részecskék, pl. mikroorganizmusok vagy vértestek számlálására és a részecskenagyság automatikus elemzésére lesz alkalmas. Az Intézet munkatársainak a radioaktív sugárzások méréstechnikai alkalmazásai terén elért eredményei nemcsak hazai vonatkozásban újszerűek, hanem külföldön rendezett kiállításokon (pl. a dubnai nukleáris műszerkiállításon) is érdeklődést keltettek. A KEKI-rendszerű ,,Radat”-mérős szabályozóberendezés megfelelő radioaktív izotópos sugárforrással bepárolókban a besűrítendő folyadék (pl. paradicsom) szintszabályozását, áramló folyadékok sűrűségének, ill. mennyiségének, csomagolóanyagok vastagságának stb. folytonos mérését képes nagy pontossággal elvégezni. Említettük már, hogy az új műszerek kialakításának célja az élelmiszeripari folyamatok automatizálásának elősegítése, s az új automatizált technológiai vonalak mérés- és szabályozástechnikai problémáinak megoldása. E feladatok megoldása elméleti, alkalmazástechnikai és fejlesztési jellegű kutatómunkát kíván. Elvégezték, ill. elvégzik tipikus technológiai vonalak, pl. több testű bepárlók, pasztőrözök, szalagos szárítók, feldolgozó vonalak szabályozástechnikai vizsgálatát. Foglalkoztak a feladatok megoldásához szükséges speciális vagy csak importból beszerezhető elemek hazai kialakításával. Az elkészült dokumentációkat gyártásra átadják a műszeriparnak. Részt vesz az Intézet a korrózió elleni védelemben is. Ez a munka 1963-ban kezdődött meg. Ez a kérdés az élelmiszeriparban az átlagosnál is fontosabb, mivel itt a korrózió nemcsak azt a gépet, edényt vagy más berendezést teszi tönkre, amelyen létrejött, hanem a vele érintkező élelmiszert is, mivel abba meg nem engedhető fémszennyezések kerülnek, és a termék élvezhetetlenné válik. Ez a helyzet még nehezebbé teszi a károk számszerű értékelését, mert a közvetett kár sokszor nagyobb a közvetlen kárnál. A korrózió elleni védekezés és a korrózió megelőzés érdekében az Intézetben megalakult egy korróziós kutatócsoport, amely az élelmiszeripari korróziós kutatást összefogja. A Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet az egész élelmiszeripart érintő általános kérdésekkel foglalkozik, az iparági kutatóintézetek az egyes iparágak konkrét problémáit oldják meg. Az utóbbiak feladata az is, hogy iparáguk korróziós helyzetét felmérjék. Az egyik legtöbb problémát jelentő iparág a konzervipar, ahol a berendezések korrózióján kívül a dobozok korróziója okozza a legtöbb gondot. A cukorgyárakban főleg a besűrítők és a kazánok, a bőriparban a tárolótartályok, a húsiparban a sózó-, pácoló- és érlelőhelyiségek berendezései, a söriparban a még sólével működő hűtőrendszer csővezetékei és gépei, az ecetgyártáshoz használt készülékek és az épület, a tejiparban a kannák és a hűtőberendezések korróziója a legveszélyesebb. E károk felszámolására a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben a kutatómunkát a következő területeken indították meg: jobb, korrózióállóbb festék-, ill. műanyag bevonatok és festési technológiák kipróbálása, majd bevezetése a korrózió által leginkább veszélyeztetett helyeken. Másik fontos kérdés, ami az egész élelmiszeripart érinti, a mosó-, tisztító- és fertőtlenítőszerek korróziós hatása, hiszen a higiéniai szempontok rendkívül fontosak az élelmiszeriparban. 333
