Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
Az Intézetben ipargazdasági munka is folyik, persze elsősorban a témák gazdaságossági vizsgálatai, de részt vettek az iparág húszéves távlati fejlesztési tervének elkészítésében is. Meg kell emlékeznünk az Intézet közel 4000 kötetet tartalmazó szakkönyvtáráról, amely szakmailag az egész élelmiszeripar szakkönyvtári hálózatát irányítja, valamint az Intézetben folyó dokumentációs tevékenységről is. Az Intézet ugyan megalakulása óta helyhiánnyal küzd, a laboratóriumi kutatás lehetőségei mégis fokozatosan javulnak. Ma már a legfontosabb kutatásokhoz korszerű lehetőséget tudnak nyújtani az Intézet munkatársainak, így pl. a radioizotópok és ionizáló sugárzások élelmiszeripari alkalmazásainak vizsgálatához kitűnően műszerezett izotóplaboratórium és nagy teljesítményű röntgenkészülékekkel felszerelt sugárlaboratórium létesült. Az Intézet munkatársai között is egyre több a tudományos minősítésű szakember, amit bizonyít az is, hogy ketten közülük a kémiai tudományok doktorai, négynek kandidátusi fokozata van, és öten készítik kandidátusi disszertációjukat. A Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet munkaterülete — mint az elmondottakból is látható volt — felöleli az élelmiszeriparnak majdnem minden agazatát, elsősorban természetesen azokat a kérdéseket vizsgálva, amelyek több ágazat szempontjából érdekesek és fontosak. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy e kutatások megfelelő módszerét megtalálták. Forrásmunkák: A Központi Élelmiszeripari Kutatóintézettől kapott anyagok, jelentések ORSZÁGOS HÚSIPARI KUTATÓINTÉZET A húsiparban bizonyos részkutatások és részeredmények kétségtelenül voltak már a felszabadulás előtt is, ezek azonban elszórtan jelentkeztek és inkább a húshigiéniára vonatkoztak. Ezt bizonyítja, hogy az 1790 és 1952 közötti éveket felölelő magyar élelmiszeripari bibliográfia 35 ezer címéből 548 esik a húsiparra. Ez persze nem sok, s hogy mennyivel gyorsabb volt a fejlődés a. felszabadulás után, azt az bizonyítja, hogy a következő öt esztendőben, tehát 1953 és 1958 között már 720 húsipari közleményt tartalmaz az addig feldolgozott bibliográfia. A lényeges különbség azonban nem a számokban rejlik. A régebbi közlemények között ui. a mai tudományos szintnek megfelelő publikációkkal csak elvétve találkozunk, többségük a termelés gazdasági oldalával kapcsolatos fejtegetés. Ezzel ellentétben az ötvenes évek óta a húsipari kutatással kapcsolatos publikációkban is a mikrobiológiai, kémiai, fiziko-kémiai, technológiai, gépészeti, közgazdasági és táplálkozás-higiéniai követelmények dominálnak. A publikációk tartalmi változása és mennyiségi növekedése természetesen a húsipari kutatásban bekövetkezett rohamos minőségi változásnak is egyik bizonyítéka. Kétségtelen, hogy e fejlődés azért következhetett be, mert Alagyarországon a húsipari kutatás is szervezetté vált. Mintegy másfél éves előkészítő és szervező munka után, az 1949—50-ben megalakult Országos Mezőgazdasági Ipari Kutató Intézetben megkezdte működését a Húsipari Osztály, majd 1952-ben a most említett Intézet Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézetté alakult át, természetesen megtartva az előbbi intézet osztályait és munkatársait. Ezen az intézeten belül a húsipari rész-334