Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
Az Intézet a szabadföldi kísérletezés matematikai-statisztikai alapon nyugvó módszereinek továbbfejlesztése terén nemzetközi elismerésre tett szert. Az Intézet részt vállalt a cukorrépa-művelési és -tárolási munkafolyamatok gépesítéséből is, mivel a cukoripar feladatai a munkaigényes folyamatok gépesítésének meggyorsítását követelték. Ezekkel a kérdésekkel az Intézet nagyobb erővel 1959 óta foglalkozik. A Cukoripari Kutatóintézet közreműködött az ipar répamag-kikészítés eljárásainak vizsgálatában és tisztázta a sopronhorpácsi eljárással koptatott vetőmag szemenkénti vetéshez való alkalmasságát (ez idő szerint 7000 kh-on bevezetve). Részt vett a hazai SzVS-70 lesodrótárcsás szemenkénti vetőgép kifejlesztésében, amely az 1961. évi prágai összehasonlításban első helyet nyert. Az Intézet résztvett az 1009-A típusú félmechanikus répabetakarító gép kifejlesztésében és vizsgálatában is. A gép kifogástalan minőségű fejelési és kiemelési munkát végez, teljesítménye és munkaerőmegtakarítása a várakozásoknak megfelelő. Ami a répa technológiai értékének megállapítását illeti, az Intézet munkatársai — e tudományágban elsőként —■ megfelelő módszereket dolgoztak ki a répa mechanikai tulajdonságainak meghatározására, és feldolgozták a nyersanyag vegyi összetételének komplex befolyását a feldolgozás technológiai folyamatára. Ezeket a módszereket ma Európa-szerte átvették. Az eredmények közül megemlítjük, hogy e kutatás során megállapították: a korai kampánykezdés esetleg felmerülő nehézségeit nem a répa éretlensége okozza, hanem az, hogy a kiszedett répa a meleg és száraz időjárás miatt gyorsabban fonnyad, és így erőteljes fiziológiai és kémiai változásokat szenved. A gyártástechnológiában elért eredmények közül elsőként a lényeréssel foglalkozunk. A cukorgyártási technológia műveletei közül a lényerés során keletkezik az ismert cukorveszteségek legnagyobb, és az ismeretlen veszteségek jelentős része; ezenkívül az előállított nyerslé minősége alapvetően befolyásolja a későbbi műveletek eredményességét. A korábban kizárólag alkalmazott Iiobert-diííúzió kezelési szempontból szakaszos eljárás, nehéz fizikai munkát igényel, gazdaságosan nem automatizálható, érzékeny a répa minőségére, vízigénye és szennyvíztermelése igen nagy. A lényerés a cukorgyártás sorrendben első művelete, amelynek célja, hogy a cukorrépában levő cukrot a további feldolgozásra alkalmas oldat alakjában kapjuk meg. Az említett Bobert-fé\e diffúziós rendszer, noha ma még talán a világ répacukorgyárainak 90—95%-a ezt használja, a vázolt okok miatt elavultnak tekinthető. Ezért már 20—30 éve kutatnak egy olyan korszerű diffúziós eljárás után, amely jobb kilúgzási eredményeket ad, folytonos működésű, és így a munkaerőigénye jelentékenyen kisebb. A kérdés egyik szakértője a következőkben foglalta össze azokat a követelményeket, amelyeket a folytonosan működő, mechanizált lényerő berendezéstől elvárnak: „A jó kilúgzás (pontosabban koncentrált nyerslé és kis cukorveszteségek) érdekében az ellenáram elvét szigorúan meg kell tartani. A szeletet a folyadékárammal szemben úgy kell mozgatni, hogy egyes szeletszálak egymáshoz képest ne tolódjanak el, más szóval: a szeletben visszakeveredés ne keletkezzék. Az oldatban a visszakeveredés minimális legyen. A készülék legyen alkalmas finomra vágott szelet feldolgozására. Ezzel elérhető, hogy a diffúziós idő rövid, lehetőleg 50 percnél rövidebb. A kilúgzóberendezésben fertőzési gócok ne képződhessenek. A fotyamat levegőtől elzárva menjen végbe. Hidrodinamikai szempontból a szeletoszlopot úgy kell tagolni, hogy a folyadék könnyen át tudjon hatolni rajta. Csekély legyen a hő- és mechanikai energiaszükséglete. Vízszükséglete kicsi legyen és ne keletkezzék szennyvíz. Legyen meg a présvíz visszavezetésének lehetősége, amivel a cukor311
