Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
veszteség és a frissvíz-szükséglet tovább csökken. Végül a berendezés legyen automatizálható, egyszerűen kezelhető, üzembiztos, olcsón előállítható és kis helyigényű.” Ezeknek az elveknek a szem előtt tartásával építették meg azután a folytonos diffúziós berendezést, amelyet alakja után J-diffúziónak neveztek el. A kilúgzás a J alakú, lemezből készült csőházban folyik le, amelynek keresztmetszete téglalap alakú. A J alak rövidebb végén vezetik be a szeletet, ugyanott távozik a nyerslé, a hosszabb szár tetején távozik a kilúgzott szelet, és ugyanott vezetik be a kilúgzáshoz szükséges vizet A szeletet két végtelen láncra felerősített mozgótagok vontatják a J alakú csövön keresztül. E berendezés segítségével kisebb lesz a cukorveszteség, harmadára csökken a vízigény, teljesen eltűnt a diffúziós szennyvíz, kisebb a készülék répaérzékenysége, nem is szólva az automatizálási lehetőségekről és az ezzel kapcsolatos munkaerő-megtakarításról. A /toierüdiffúzióval szemben a présvíz-visszavétellel működtetett J-diffúzió 0,2% cukorveszteség-csökkenést jelent répára számítva. A J-diffúziót azóta már sok cukorgyárunkban alkalmazzák. A kísérleti üzem Hatvanban épült fel, s azóta készült egy-egy napi 750 tonna feldolgozására alkalmas berendezés Petőházán, Sarkadon és Szerencsen, egy napi 1350 tonna kapacitású Selypen és egy napi 1500 tonna kapacitású Mezőhegyesen. E berendezésekkel mindenütt jó eredményeket értek el, bár kezdeti — és azóta kiküszöbölt — nehézségek természetesen voltak. A berendezésből eddig 31 darabot exportáltunk. A Cukoripari Kutatóintézet 1953 óta foglalkozik a cukorlevek tisztításával. Ez idő alatt kidolgozta a folytonos szénsavazás elveit, a forró progresszív előderítés és iszaposlé-visszavétel feltételeit és megoldását. A nehéz fizikai munkával terhelt, munkaigényes iszapsajtók kicserélése végett az Intézet munkatársai kidolgozták a mechanizált, folytonos szűrő- és ülepítőberendezésekre a hazai cukorgyárakban a répa minőségétől független, statisztikusan legnagyobb biztonságot nyújtó létisztítási műveleti menetet és apparatúra-kapcsolási vázlatot. Ez az üzemekben fokozatosan megvalósul. Az új technológia a munkaerő-megtakarításon felül jelentős mértékű cukormegtakarítást is eredményez. E munkák során részletesen kidolgozták a létisztítási technológiai vizsgálatok, valamint a szűrési nehézségek felderítésének oknyomozó módszereit és tisztázták a pektinek, a dextránok és a szén-monoxid szerepét a létisztítás folyamán. A létisztítási folyamat kutatása során elért elvi megoldások műszaki és gazdaságossági szempontból egyaránt elérik az általános nemzetközi színvonalat. Folyamatban vannak a levek hőbomlással szembeni ellenállóképsségének fokozására irányuló kutatások, valamint az egységes műveleti menet kiterjesztése a második szénsavazásra is. Az Intézet 1958 óta folytatott rendszeres félüzemi és üzemi kísérletek alapján újszerű bepárlókészülék elvét dolgozta ki, amelyben a bepárlandó folyadék - ellentétben a hagyományos berendezésekkel — a bepárlócsövön nagyságrendekkel rövidebb idő alatt halad keresztül. Az egyszeri folyadékátvezetés a hőokozta cukorveszteséget lényegesen csökkenti, s a lerakódások nagymértékben elkerülhetők. Az intenzívebb hőátadás és a gyorsabb besűrítés következtében létesíthető magasabb hőszint révén jelentékeny mennyiségű fűtőgáz takarítható meg, a meglevő berendezések kapacitása pedig megnő. Az új típusú bepárlóberendezést fokozatosan szerelik fel az egyes gyárakban, kezdve a cukorbomlásra legérzékenyebb pontokon. Eddig négy cukorgyárban, mint a legmagasabb hőszinten működő bepárlótest üzemel. Összehasonlítva az utóbbi években külföldön beépített készülékekkel, az új típusú bepárló üzemeltetési eredményei lényegesen kedvezőbbek, s a kétévi üzemeltetés alapján számítva a közvetlen cukormegtakarítás 00—160 tonna kampányonként, 312
