Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
tására. Az elemi szálak közötti túlzott súrlódóerő a fonási körülményeket rontja és a fonal szilárdságát csökkenti. Hasonlóképpen csökkenti a szakítóerőt a szükséges felületi súrlódást nem biztosító kikészítés is. Mivel az együtt mozgó elemi szálak száma a kifonhatóságra nagymértékben hat, a fonás eredményessége céljából a bontásos szálizoláció legnagyobb mértékű biztosítása a legfontosabb technológiai feladat. Ennek érdekében a bontás intenzitásának növelése szükséges. A szálvégződések egybeesési lehetőségének csökkentésére különböző vágási hosszú szálak keverékének feldolgozási kísérletét javasolják. A megfelelő szálhosszeloszlású anyag feldolgozási kísérletétől a szintetikus fonalak egyenlőtlenségcsökkenése várható. Kísérletek alapján meghatározták a pamutfonodai feldolgozás során fellépő elektrosztatikus feltöltődés kiküszöbölési lehetőségeit. Bebizonyították, hogy az elektrosztatikus feltöltődés megelőzése szempontjából a legjobb eredmény a vegyszeres kezeléssel érhető el. Szintén jó hatásfokkal alkalmazhatók a radioaktív sugárzást felhasználó elektromos ionizátorok. A radioaktív sugárforrással működő berendezés használatát azonban a sugárveszély miatt nem tartják előnyösnek. Az elektromos ionizátor használata pedig a pamutfonodai feldolgozás során csak kivételes esetekben indokolt. A fémporos kolloid rétegű nyomóhenger-bevonatok előnyösen alkalmazhatók a nagy feltöltődési hajlamú mesterséges szálak feldolgozása esetén. Megállapították továbbá, hogy a technológiai beállítások befolyásolják ugyan a keletkező töltés mennyiségét, változtatásukkal azonban lényeges javulás nem érhető el. De bebizonyosodott az is. hogy a megfelelő, az elektrosztatikus feltöltődést figyelembe vevő keverék-összeállítással szintén csökkenthető a feltöltődés. Vizsgálták az Intézetben a szálasanyagok elektromos tulajdonságait is, így foglalkoztak ellenállás- és dielektromos állandó méréssel, a szálasanyagok különböző formáira megoldva. A végzett mérések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a legmegfelelőbb a befogási hosszt 1 em-re és az anyagmennyiséget 25—35 mg értékűre választani. A kutatás célja a szálasanyagok elektromos tulajdonságai és a feldolgozásuk folyamán fellépő elektrosztatikus jelenségek közötti összefüggés megállapítása volt. A szálasanyagok szigetelők, vagyis dielektrikumok, tehát bennük szabad töltéselmozdulásról nem beszélhetünk. Az elektromos tér azonban befolyásolja a mikrotöltések elhelyezkedését, aminek következtében polarizálódnak. A dielektrikumban fellépő polarizáció csökkenti a térerősséget a vákuumban mért értékhez viszonyítva. A térerősség változását az K dielektromos állandó jellemzi. A dielektromos állandót a Schering-híd elvén működő magyar gyártmányú műszerrel mérték. Az elektródok közötti távolságot minden esetben úgy állították be, hogy a szálasanyag között a lehető legkevesebb levegő maradjon. A műszerrel tulajdonképpen a szálasanyag—levegő-keverék dielektromos állandóját határozzák meg, s kidolgoztak néhány eljárást az abszolút dielektromos állandó számításához. A mérések is alátámasztották azt a tényt, hogy a dielektromos állandó függ a frekvenciától, valamint a kondenzátorok közötti kitöltési tényezőtől. Az elektromos ellenállás és a dielektromos állandó közötti összefüggés megállapítása céljából foglalkoztak a vezetés jellegével szilárd dielektrikumban. A kutatók világviszonylatban még teljes biztonsággal nem döntöttek sem az ionos, sem az elektromos vezetés mellett. Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a vékony gyapjú kötött felsőruházati cikkek. Ennek okai nem csupán időszakos divatjelenségekkel 301
