Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
alakítsanak ki fonási eljárásokat.Korszerűsítés esetén tehát elsősorban a gépek mennyiségi és minőségi teljesítményét kell ismerni, mivel nincsen sablonszerű fonási eljárás. A fonási eljárás eredménye a gép tökéletes vagy tökéletlen szerkesztési elvétől, kivitelétől nagymértékben függ. Állításuk bizonyítására rámutattak arra, hogy megfelelő gépminőségek esetén Nm 70-es fonalak is kitűnő minőségben állíthatók elő egyflyeres rendszerrel. Ezekkel a technológiai felmérésekkel az Intézet munkatársai olyan statisztikailag megalapozott biztonsági módszereket dolgoztak ki és bocsátottak az üzemek rendelkezésére (rész-hossz, rész-súly vizsgálat, külső egyenlőtlenség vizsgálat), hogy az üzemek saját fonó terveiknek megfelelően már a félkész termékek minőségi tűréshatárainak beszabályozásával a szabványfeltételeknek megfelelő fonalat termelhetnek. A vizsgálatok alapján az Intézet minden esetben részletes javaslatokat tett a legkedvezőbb fonástechnológiai beállításokra. Foglalkoztak az Intézetben a pamutkord sodratok hosszváltozásai és szilárdsági jellemzői közötti összefüggések vizsgálatával. A munka során megállapították, hogy kis fonalsodrat esetén előcérnázásnál általában kisebb a méretváltozás, és a fonalsodratot már az előcérna sodratok beállításakor figyelembe kell venni. Kisebb fonalsodratnál ui. azonos mértékű előcérnázás esetében hosszabb cérnát kapunk, de az egyben vékonyabb is lesz, mintha nagyobb sodratú fonalból készült volna. A szakítóerőre vontakoztatott vizsgálatok egyöntetűen bizonyították, hogy a kis fonalsodratok hasznosabbak, mint a nagyok. Ez pamut esetében a hosszú, ill. minél hosszabb szálú pamut előnyeit jelenti, s valószínű, hogy műselymeknél éppen a közel sodratnélküIiség hoz jelentős szakítóerő-többletet egy olyan fiktív műselyem fonalhoz képest, amely mondjuk a leghosszabb pamutszálhossznak megfelelő sodratú lenne. Ha viszont a nagyobb szakítónyúlás volna a hangsúlyozott (amivel a mai irányzat éppen ellenkező), akkor nagyobb fonalsodratok alkalmazása volna indokolt, ami azonban kedvezőtlenül kis szakítóerővel párosulhat. A vizsgálatok világosan bizonyították, hogy a sodrattal nagyobb mértékben megrövidített kordok egységhosszának súlya nagyobb lesz, de szakítónyúlása éppen a rugószerűen összecsavarodott szerkezet szakadás előtti kinyúlása következtében megnövekszik. Emellett minél nagyobb az előcérna és a fonal sodrata, annál nagyobb a kord szakító nyúlása. De ebben a hatásban már nagyobb szerepet játszik az előcérna-, mint a fonalsodrat. A kordsodrat nem befolyásolja olyan mértékben a szakítóerőt, mint a szakítónyúlást. Bebizonyosodott az is, hogy azt a felfogást, amely szerint csak a beállított sodratok a döntőek, módosítani kell, mert a beállított sodratok különbözően választott arányok esetén jelentékenyen módosulnak. így a tervezett kordsodrat is módosulhat a többszörösen egymásra ható komponens-hosszváltozások következtében. A dekomponálás és felépítés útján nyert értékek összevetése alapján állapíthatók meg azután a méretváltozások, és ezek alapján a gépen beállítható sodratok. A vizsgálati eredmények tényként igazolják, hogy a kordok szilárdsági jellemzői a méretváltozásokkal szoros korrelációban vannak. Az ipar részére mindez bő választékot jelent ahhoz, hogy vagy pneumatik vagy nagy szilárdságú betétekkel ellátott gumi—textil szerkezetek céljaira előírt nyúlású és szakítóerejű kordokat lehessen beállítani és végső értékeik kikereshetők legyenek. Hogy az egyes ilyen szerkezetek használati tartóssága, fáradékonysága a szerkezetek céljaira milyen mértékben felel meg, azt külön kísérleti sorozatokkal, a sodratok és méretváltozások függvényében kell meghatározni. E vizsgálatok és a kordcérnákra vonatkozó további kutatások eredményei révén jelentős élettartam-növekedést sikerült elérni a pneumatik-kordok használata során. 205
