Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
nyújtóművek működésének elemzése a pamutfonó iparban számos új nyújtómű alkalmazását eredményezte. Ilyenek: a nyújtógépek ráfeszítéses nyújtóművei, az elő- és végfonó gépek kétszíjas nyújtóművei, amelyeket a hazai gépgyártó ipar állít elő, és a fonodái rekonstrukció során ezeket ma már gyakorlatilag minden hazai fonodában felszerelték. Kétségtelen, hogy ezen a réven jelentős minőségjavulás következett be, de a nagynyújtások mértékének fokozása (50—200-szoros, sőt ennél nagyobb is) a nyújtási problémák terén további kutatást igényel. Már 1954-ben foglalkoztak az Intézet munkatársai a pamuttisztító berendezések működésének vizsgálatával. Kutatásaik alapján megállapították, hogy a tisztítóberendezések gépsoraiban az első és az utolsó gépek munkája szükségszerű és elfogadható, ami a két gép között történik, az műszakilag nagymértékben tisztázatlan. Erre mutat az is, hogy a különféle textilgépgyárak folytonosan változó, szinte tapogatódzás jellegével készülő ,,új” tisztítógépeket és gépösszeállításokat hoznak ki. Ezekről nagyon nehéz megállapítani, hogy tulajdonképpen milyen munkát végeznek. Egyes gépszerkesztők maguk is látják, hogy a jelenlegi tisztítóberendezések tulajdonképpen csak a tradicionális géptípusok kisebb-nagyobb mértékben átalakított formái. Vannak azonban akik a tradíciók alól magukat felszabadították, és azokat a műveleteket, amelyek a tisztítóberendezés első és utolsó géplépcsője között vannak, egyszerűbben kívánják megoldani. A kidolgozott vizsgálati módszerek és az összehasonlító vizsgálatok alapján hangsúlyozzák, hogy az eredményes szennyeződéskiválasztás első feltétele a jó bontás. Nem lehet vitás az, hogy nagy pamutcsomókból vagy összetapadt rétegekből csak a felületi szennyeződést lehet eltávolítani. Egy korszerű tisztítóberendezés összehasonlítása során tehát arra kell törekedni, hogy a tisztítóműveletek előtt a pamutot tökéletesen fellazítsák. A jól fellazított pamut tisztítását ezután egv, maximum két jó szennyeződéskiválasztó gép el tudja végezni. Ennek az új szempontnak az érvényesülését láthatjuk a világ valamennyi textilgépgyárának törekvéseiben, és ezekkel a problémákkal foglalkoznak a külföldi kutatók is. Ezeknek az elveknek a tisztázásával arra a következtetésre jutottak, hogy a pamuttisztítás egész folyamatának radikális változásokon kell a közeljövőben átmennie. Ezek a vizsgálatok alapozták meg azokat a későbbi intézeti kutatásokat, amelyek a pamuttisztító berendezések szerkezeti fejlesztésére vezettek. A Textilipari Kutatóintézetben elvégezték a tengelyes bontó- és verőgépek aerodinamikai vizsgálatát is. Ennek során hangsúlyozták, hogy a pamutbontási művelet hatásfokára továbbra is a fürtsúlymérés eredményeit tartják jellemzőnek, és ezért ennek a módszernek általános alkalmazása helyes. Meglevő pamuttisztító berendezéseken — az üzemi szakemberek — végezzenek ilyen irányú vizsgálatokat, és ennek alapján ítéljék meg a legmegfelelőbb bontó- és verő-fordulatszámok helyes beállítását. Általában —- a gép minőségétől és szerkesztésétől függően — a biztonság határáig növeljék az elszívási sebességet. A verőtérben azonban ez ne haladja meg a szennyezőelemek süllyedési sebességének 1,2—2,0-szeresét. A nagyol)b elszívási sebesség alkalmazását alátámasztják azok a vizsgálati eredmények, amelyek bizonyítják, hogy elszívási helyenként, megnövelt légsebesség esetén, a hulladékban 0,1—O,2°0-os elemiszál-csökkenés mutatkozik. Egy gépsoron 2—3 elszívási helyet figyelembe véve ez a feldolgozott pamut mennyiségére számítva 0,2—0,6% közötti pamutmegtakarítást eredményezhet. 1953-tól az Intézet munkatársai több fonoda technológiai helyzetét mérték fel, hogy ennek alapján javalatokat tehessenek a fonási eljárás fejlesztésére. Mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy a gépmin ősegek alapos ismerete nélkül ne 294
