Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
A Kutatóintézet legfőbb feladata ebben az időben a faipari technológiák fejlesztése, a fapótlás és fatakarékosság módszerének tanulmányozása és az eddig használaton kívül álló faanyagok ipari használatra alkalmassá tétele volt. A bevezetőben elmondottakból nyilvánvalóan következik, hogy Magyarországon megfelelő szakirodalom sem volt, ezt is az Intézetnek kellett megteremtenie. Kezdetben a kutatások inkább tapasztalati alapokon álló eredményeket hoztak, s egyes technológiák rendszerezésében értek el eredményeket. Sok volt persze a reprodukáló munka is. Mindezek azonban abban az időben az iparág számára rendkívül fontosak voltak, jó részüket az üzemek átvették és sikerrel alkalmazták. A fejlődés és a szükségletek következtében később az Intézetnek át kellett térnie az elméleti kutatásokra is, és 1961-ben már az ilyen jellegű munkák tették ki az összkutatás 25°0-át. Ez az arány egyébként megfelel a külföldi Faipari Kutatóintézetekben megszokott aránynak; a hazai Intézet vezetőinek azonban az volt a véleményük, hogy ezt nem szabad normaként kezelni, hanem mindig annyi elméleti kutatást kell elvégezni, amennyi a gyakorlati feladatok megoldásához okvetlenül szükséges. Persze az elméleti és a gyakorlati kutatás nem mindig választható szét, s ezt nemcsak a faiparban, hanem a többi ágazatokban működő intézetek tapasztalatai is igazolják. Az Intézet kutatási terve erre az időre már jelentékenyen kibővült, s húsz kutatási téma közül három volt lemezipari, kettő fűrészipart, három foglalkozott a helyettesítő anyagokkal, s hat irányult technológiai korszerűsítésre. Az Intézet törekvése ebben az időben már az volt, hogy a faipari üzemekkel együttműködve részt vegyen kutatási eredményei realizálásában is. A kezdeti évek eredményeire támaszkodva a Faipari Kutatóintézet kiépíthette nemzetközi kapcsolatait is, először a Leningrádi Bútor- és Lemezkutató Intézettel, később pedig a csehszlovák és lengyel társintézetekkel. Az együttműködés nemcsak cserelátogatásokat és dokumentációcserét jelent, hanem azt is, hogy egy-egv témán közösen dolgoznak. Az Intézet egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy kutatómunkára alkalmas szakembereket nevelt. Igaz, a létszám máig sem túlságosan nagy, de a legfontosabb feladatok megoldására elegendő. Máig sincs megfelelő székháza az Intézetnek. Kísérleti üzeme van, laboratóriumai már régebben is voltak. Az eredmények részletesebb ismertetésekor beszéljünk először a technológiai kutatásról. Az Intézet tevékenyen részt vett a fűrészipari technológiai folyamatok felülvizsgálatában, ill. az új technológiák kialakításában. Ez a probléma nálunk különösen fontos, mert fűrésziparunk körülményei merőben eltérőek más államokétól. Az eltéréseket elsősorban erdőgazdaságunk fafaj-összetétele okozza, ugyanis 90%-on felüli mennyiségben lombos fafajokat termesztünk. így a hazai fűrészipar feladata elsősorban lombos fafajok feldolgozásából áll. Ez természetszerűleg maga után vonja a gyártmányok sokféleségét, és lényegesen bonyolultabb technológiai feladatot jelent, mint a fenyőrönkök fűrészipart feldolgozása. A kutatás célja annak a megállapítása volt, hogy lehetséges-e a lombosfarönköket feldolgozó fűrészipar technológiai színvonalát a szakaszos, részben gépesített szintről — az átfutási idő lényeges csökkentésével egyidejűleg — a folyamatos, nagy részben gépesített szintre felemelni, és ezzel az automatizálás feltételeit is megteremteni. Az első kutatások az elvi alapokat tisztázták és arra a megállapításra vezettek, hogy a cél elérése négyszalagos termelési rendszerben megvalósítható. Az 1961—62. évben a korábbi elvi jellegű kutatásokat szélesebb körben folytatva olyan megállapításokhoz jutottak, amelyek alkalmasak a kutatás célkitűzésének megvalósítására. A korábban javasolt I. (kész fűrészáru kiszállítása) és II. (javításra 18 Műszaki tudományos kutatások M.-on 273
