Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
kerülő fűrészáru szállítása az ingához) szalagok változatlanul hagyásával lényegesen változott a II. és IV. szalagok (friz és donga) technológiai rendje. Tekintve ui., hogy a fríz- és a fűrészáruszelvényekből való dongagyártás műveletei között és műveleti sorrendiségében rendkívül nagy az azonosság, megfelelő gépészeti megoldással egyesíthető a két szalag. így került sor egy kettős szalag megtervezésére, amely a III. és IV. szalagok funkcióit egyesítve végzi, azonkívül költségmentes közbenső tárolásra is alkalmas a szinkrontávolságon belüli ingadozások kiküszöbölése céljából. A frízt és dongát termelő körfűrészek a kettős szalag mellett összevontan helyezhetők el, ami lényeges technológiai és gazdasági előnyt jelent a termelésben. Ezt az Erdőgazdasági és Faipari Tervező Iroda mind a fűrészüzemek rekonstrukciójában, mind az új üzemek tervezésében rendszerint már alkalmazza is. A kutatás igen nagy perspektívát nyújt a fűrészipar további fejlődése számára. Foglalkozott az Intézet a készárutér technológiája ésszerű kialakításának lehetőségével is. A különböző műszaki lehetőségek vizsgálata után arra az eredményre jutottak, hogy a mi viszonyaink között a készárutéri munkák gépesítésére a legalkalmasabb anyagmozgató és emelő berendezés a kb. 4000 kp teherbírású és 4,3 m emelési magasságú oldalvillás emelőtargonca. Az ilyen targoncával a szállítást egységrakományokban végzik, a megtakarítható idő pl. lombos fűrészáru esetén 61,8 min/m3. Az egész fűrésziparban az a törekvés, hogy a fahulladékokat a lehető leggazdaságosabban ismét felhasználják. A külföldi példák azt mutatták, hogy ezt a forgácslap-vertikumokban lehet leginkább biztosítani. A témával kapcsolatban az Intézet is végzett kutatásokat, s ezek alapján arra a következtetésekre jutott, hogy megoldható a kis kapacitású forgácslap-vertikumok gazdaságos üzemeltetése — 3000 m3 évi termelésig —, amivel az adottságokat célszerűen ki tudják használni. Ezekben a vertikumokban 1515—2275 Ft/m3 közötti önköltséggel, m3-enkénti 12,7 munkaóra-ráfordítással viszonylag jó minőségű forgácslapot lehet előállítani. A technológiai kutatásokat az Intézetben a Mechanikai Technológiai Osztály végezte. A technológiai osztályokon kívül ez az osztály foglalkozott még a faanyagok és fahelyettesítő anyagok fiziko-mechanikai tulajdonságaival, faanyagvédelmi tulajdonságokkal és faanatómiai kutatásokkal. A farostlemez és forgácslap technológiájának korszerűsítésével kapcsolatban igen szerteágazó kutatások folytak, amelyek a technológiai problémákon túlmenően felölelték a farost lemezek és forgácslapok egyes tulajdonságainak javítását, új alapanyagok feltárását, valamint a felhasználási területek kiszélesítésének lehetőségeit is. A vizsgálatok egyik fontos része a forgácslapok préselésével volt kapcsolatos. A préseléskor alkalmazott paraméterek ugyanis nagymértékben hozzájárulnak a kész forgácslapok fiziko-mechanikai tulajdonságainak a kialakításához. E paraméterek csak egymással összefüggésben, komplex módszerrel vizsgálhatók, mert bármelyik tényező változása kihat a többire is. A kölcsönhatások rendkívül bonyolult változásokat eredményeznek, amelyek nem minden esetben egyértelműek és tisztázottak. A legeredményesebb présdiagram meghatározása szükségessé teszi a préselés időtartamának három, a paraméterekben is egymástól eltérő jellegű szakaszra bontását. A paraméterek szakaszonkénti változtatásai a préselés folyamán a lapban végbemenő fiziko-mechanikai és kémiai változásokkal függnek össze. Ezekre igen nagy mértékben hat a lapon belüli átlagos nedvességtartalom és nedvességmegoszlás. A lap tulajdonságait leginkább befolyásoló elsődleges tényezők: a lapon belüli nedvességtartalom, a hőmérséklet és a nyomás. Ezeknek a présidő függvényében való helyes megállapítása révén, közel azonos térfogatsúlyra vonatkoztatva, kialakítható az 274
