Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
pen kell a regenerátorrácsot tervezni. A számítási módszert olyan alakban fogják a hazai szakemberekkel közölni, hogy annak segítségével, a meglevő üzemi berendezések könnyen ellenőrizhetők legyenek. A vizsgálatokhoz körülbelül kétszázezer mérés adatait használták fel. Foglalkozott az Intézet a földgáz önkarburálásának lehetőségeivel Siemens— Martin-kemencékben. A hazai földgázvagyon lehetővé teszi, hogy a nehézipart is ellássák ezzel az olcsó, fontos energiahordozóval. Európa számos országában folynak kísérletek, amelyek azt kutatják, hogy miképpen lehet karburálóolaj nélkül, csupán földgázzal fűteni a kemencéket. Jelenleg a földgáz-—olaj vegyestüzelésnél az olaj aránya 34—40%. Végleges és üzembiztos megoldást ez ideig külföldön sem értek el. Az önkarburálás főcélja, hogy a kénmentes földgáz tüzeléssel jobb minőségű acélt állítsanak elő. Az Intézet egyik fontos témája volt, hogy megvizsgálja a földgázfelhasználás lehetőségeinek növelését a nagyolvasztókban. A földgáznak mint tüzelőanyagnak és mint redukálóanyagnak felhasználása a nagyolvasztóban jelentős népgazdasági megtakarításhoz vezetett a Lenin Kohászati Művekben. A kísérleteket — amelyeket a Hőtechnikai Kutatóállomás 1960-ban végzett — és az azóta eltelt idő üzemi eredményeinek alapján megállapítható, hogy 1 Nm3 földgáz 1 kg kohókokszot tud helyettesíteni . A földgáz, valamint a koksz egységárát vizsgálva (az előbbié 0,66 Ft/rn3, az utóbbié 0,90 Ft/kg térváron) látható, hogy a nyersvasgyártás önköltségének csökkentése érdekében célszerű az 1 t nyersvasra vonatkoztatott földgázfelhasználást nö vélni. Felvetődik az a kérdés, milyen reális lehetőségek vannak arra, hogy a földgázfelhasználást a jelenlegi 90—100 Nm3/t nyersvas értékről 180—200 Xm3/t nyersvas értékre növeljék, és ezzel egyidejűleg a fajlagos kokszfogyasztást a jelenlegi 750—800 kg/t nyersvas értékéről 600—650 kg/t nyersvas értékre csökkentsék. A kísérletek, valamint az elméleti előszámítások egyöntetűen azt mutatták, hogy földgázbefúvás következtében a medence-hőmérséklet csökken. A csökkenés oka az, hogy az egységnyi földgáz-karbonra vonatkoztatott felszabadult hőmennyiség kisebb, és ezen keresztül az égéstermékek hőmérséklete alacsonyabb, mint az egységnyi kokszkarbon égéstermékeinek hőmérséklete. így a földgáz-égéstermékek a kokszkarbon égéstermékeit lehűtik, ami a medence-hőmérséklet csökkenéséhez vezet. Egy adott medence-hőmérséklet fenntartása — a nyersvas minőségétől függően — a kohósítás alapfeltétele. Ezekből a fejtegetésekből következik, hogy adott típusú, pl. martinnyersvas gyártása során földgázt a nagyolvasztóban gazdaságosan csak ligy lehet befúvatni, ha a medence-hőmérséklet csökkenést megfelelő módon kompenzálják. Az elméleti számításokból és a kísérleti eredményekből megállapítható, hogy a földgáz sikeresen alkalmazható nagyolvasztóban a kohókoksz helyettesítésére. Az l t nyersvasra jutó földgázfelhasználás növelésére hazánkban az oxigén magas ára miatt csak a fúvószél-hőmérséklet emelése jöhet számításba. Ezek szerint a léghevítők korszerűsítése a legfontosabb feladatok közé tartozik. A számításokból megállapítható, hogy 1000—1100 C°-ra való előmelegítés esetén, 38% elegy ki hozatallal 630—570 kg/t nyersvas fajlagos kokszfogyasztás érhető el, és közben a földgázfelhasználás 160—180 Nm3/t nyersvas értékre nő, szemben a jelenlegi 800 C°-os előmelegítéssel kapott 751 kg/t nyersvas fajlagos kokszfogyasztással és 95—105 Nm3/t nyersvas földgázfelhasználással. 239
