Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
függetlenített tudományos osztályvezetőkkel és munkatársakkal végezzék a kuta tásokat. 1960 elején két osztályt állítottak fel. Az egyik a Metallurgiai Osztály, amelynek feladata a nyersvasgyártás, az acélgyártás, a vas- és az acélöntészet, az ércelőkészítés kemencéinek és technológiájának fejlesztése. A másik a Technológiai Osztály, amely az acél és a színesfémek meleg feldolgozásával, a képlékeny alakításhoz szükséges kemencék fejlesztésével, valamint az ezekhez tartozó kőhasznosító berendezések korszerűsítésével foglalkozik. Az Intézet fejlődésének üteme 1962-ben lényegesen meggyorsult, amennyiben az egyetem területén modellkészítő, műszerjavító és lakatosműhelyeket állítottak fel, hogy a kísérletekhez legszükségesebb munkaeszközöket maguk készíthessék el. A Lenin Kohászati Művek területén olyan helyen, ahol mindennemű energiaforrás (fűtőolaj, generátorgáz, földgáz, nagyolvasztótorokgáz) rendelkezésre áll, megépítettek egy műhelycsarnokot. Ebben három lángvizsgáló kemencét állítottak fel, amelyek közül az „A” kemence térfogata : 32 m3, 3—15 millió kcal/h-val terhelhető, a ,,B” kemence térfogata: 8,8 m3, terhelése 0,8—2 millió kcal/h, a ,,C” kemence térfogata: 2 m3, terhelése: 0,1—0,7 millió kcal/h. A kemencék működése 1964 elején indult meg. Ily módon mind a hazai, mind a külföldi szerkesztésű olaj- és gázelégető berendezések közül már ki tudják választani azokat a típusokat, amelyek a népgazdaság számára a legkedvezőbben, leggazdaságosabban tarthatók üzemben. Külföldön ez idő szerint Hollandiában (Ijmuidenben) működik lángvizsgáló kutatóállomás, amelyet több állam közösen finanszíroz. A hazánkban megépült berendezéssel külföldi vendégek véleménye szerint nemzetközi viszonylatban is fontos kutatásokat lehet elvégezni. A lángvizsgáló kemencék alkalmasak arra, hogy a különböző lángparamétereket meghatározzák, tanácsokat adhassanak az üzemek számára. A lángvizsgáló kemencék a szükséges korszerű műszerekkel és automatikával működnek. A kemencék terhelését lágyvízzel hűtött csőrendszer biztosítja, amelyhez külön szivattyú és hűtőtorony is csatlakozik. Már 1961-ben kiderült, hogy az Intézet előtt sokkal nagyobb feladatok állnak, mint az eredeti alapító rendeletben foglaltak. Fontos feladat a hazánkban működő több, mint 6000 egységből álló, legkülönbözőbb célokat szolgáló, túlnyomórészt elavult kemencepark folyamatos, rendszeres felülvizsgálata és új kemencetípusok kifejlesztése a kiselejtezett kemencék pótlására. A tüzelőberendezéseken kívül egész sor kemence-segédberendezéssel kellett az Intézetnek foglalkoznia. A fejlesztőmunka mellett segíteni kellett az üzemeket napi feladataik megoldásában. Különféle célra használható kemencék prototípusának terveit kellett elkészíteni, ami szükségessé tette önálló tervezőrészleg kialakítását. Mindezek következtében az Intézet feladata az eredeti elképzelésekhez viszonyítva többszörösére növekedett. A feladatok megoldása során az Intézet dolgozói technológiai fejlesztést, gyártmányfejlesztést, üzemzavarelhárítást egyaránt végeztek. Fontos gazdasági feladatot old meg ,,Az olaj-, ill. földgáztüzelésű Siemens—Martin-kemencék rács- és kamraviszonyai problémáinak vizsgálata” c. téma. Az egész világon a regenerálás hatásfokának javítását helyezték előtérbe. Ha az előmelegítés mértékét 800—950 C°-ról, 1100—1200 C°-ra sikerült felemelni, akkor minden egyes kemencénél 9—-15%-os teljesítménynövekedést, egyidejűleg 15—18°/0-os fajlagos energiacsökkenést lehet elérni. E cél érdekében áramlástani méréseket végeztek a kemence rácsaiban és külön erre a célra elkészített modellekben egyaránt. A téma keretében négy martinkemence modelljét készítették el és vizsgálták meg. A vizsgálatok során új matematikai összefüggésekkel sikerült megállapítani, hogy mikép-238
