Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei

alakítottak ki, amely nagy egyszerűsítést eredményezett a vezérlőelemeken kívül még a dugattyúban is. A kétbordás kivitellel azonban az a nehézség adódott, hogy kormányzáskor a vezérlőanya egyik oldalát terhek a folyadéknyomás, és a fellépő nagy súrlódás következtében a vezérlés érzékenysége csökken. Ennek kiküszöbölésére a vezérlő­­anyán az átömlőcsatornával szemközti oldalon tehermentesítő felületet képeztek ki, amely az átömlőcsatornával egy furaton át összeköttetésben van. Az elgondolás helyes, a kísérletek eredménye kedvező volt. A vezérlés érzékeny, a működés tel­jesen sima lefolyású, rezgésmentes lett. Egyszerű gyárthatóság céljából mind az átomlőcsatorna, mind a tehermentesítő felület nyersen bekovácsolható a vezérlő­anyába, ezeket a felületeket megmunkálni nem kell. A vezérlőelemek korábbi kivitele során nagy nehézséget okozott a vezérlőanya pontos beállítása középállásba, továbbá a vezérlőrészek egyforma nyitása jobbra és balra, és ezek nagyságának beállítása. A vezérlőelemek módosított kivitelükben egyszerű módon oldják meg ezeket a problémákat. A vezérlőhüvelyt, amelyben a vezérlőanya forog, meghosszabbították a vezérlőanyán kiképzett orrig azért, hogy magán a vezérlőhüvelyen képezhessék ki azt az ütközőt, amely eddig egy harmadik alkatrészen, a dugattyún volt. A készre munkált vezérlőanyát a kész vezérlőhüvelybe helyezve egyszerű ütköződarabbal középállásba hozzák (egyenlő vezérléseket állíta­nak be), és ebben a helyzetben rögzítve nagy pontossággal elkészíthetők azok a közös síkok, amelyekre támaszkodva az érzékelődugattyúk a középállást hiztosítják. A vezérlőhüvelyen ilyen módon készített ütközőfelületekre támaszkodnak az érzé­kelődugattyúk ütközőhelyei, amelyek egyidejűleg elfordulás, továbbá axiális elmoz­dulás ellen is védik a vezérlőhüvelyt. Az érzékelődugattyúk ütközőhelyein nagy pontossággal előre lépcső készíthető a résnyitás nagyságának megfelelően mind a jobbra, mind a balra kormányzáshoz. A vezérlőanyán kiképzett orr a vezérlésnek megfelelő elfordulás után — amelyet az ütközőhelyeken lépcsők szabnak meg -— az ütközőhelyekbe ütközik. Az így kialakított vezérlőelemekkel rendelkező kormány szerelésekor sem a vezérlőanya középhelyzetbe állítása, sem a résnyitások nagyságának beállítása nem szükséges, mindez gyártással elegendő pontossággal megoldható. Azokat a nagyon kényes szerelési műveleteket, amelyek a működést lényegesen befolyásolják, sikerült teljesen kiiktatni. Ez az eredmény még a gyártás egyszerűsítésénél is értékesebb. A vezérlés egyszerűsítése okozta azt is, hogy mind a dugattyú, mind a vezérlő­­hüvely egyaránt alkalmas jobh menetű és bal menetű kormányorsóhoz. A dugattyún levő két beömlőfurat közül jobb menetű kormány esetén a felsőt, bal menetű esetén az alsót kell menetes dugóval lezárni. Az Intézetnek ez a munkája azért is igen fontos, mert ezzel segítséget nyújtott egyik KGST kötelezettségünk —- ti. az autóbusz-szállítás — teljesítéséhez. Futóművek és felfüggesztés terén is elvégezték az Intézetben a szükséges fej­lesztéseket. 1959-ben a 10 t-s, a kerékagyban elhelyezett bolygóműves merev hátsó futóműnek, 1962-ben a 6—7 t-s merev mellső futóműnek indult meg a sorozatgyár­tása. Kidolgozták a légrugós felfüggesztést, tisztán légrugós és laprugóval kombinált légrugós kivitelben. Az Intézetben alakították ki a DR 106 típusú 6 m3-es négy kerék-hajtású döm­pert is. Amikor a kísérletek megindultak, a magyar ipar már hosszabb idő óta gyár­tott DR 50 típusú 3,5 m3-es dömpert, de mind a hazai, mind a külföldi igények na­gyobb kapacitású szállítógépeket követeltek. A nagy dömper puttonyának ürítését, az üres puttony visszabillentését eredeti helyére az első kialakítás szerint a súlyerő nyomatéka végezte. A próbák során nyert tapasztalatokból azonban kiderült, hogy 198

Next

/
Oldalképek
Tartalom