Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei

színvonal követelményeinek megfelelően továbbiakban új, korszerű alkatrészekkel bővítse. Az Intézet Katona János által vezetett Alkatrész Laboratóriuma igen szerény keretek között kezdte meg munkáját és 1950-ig igen szűkös elhelyezési viszonyok között, kis létszámmal működött. Az első időszakban a megfelelő alapvető ismeretek megszerzése után a fiatalokból álló kutatógárda már figyelemre méltó eredményeket produkált. Kidolgozta a korszerű miniatűr és szubminiatür elektrolites konden­zátorok előállításának módszerét, lényegesen megjavította a kristályszénréteg­­ellenállások minőségét, megoldott számos olyan méréstechnikai problémát, amelyek előfeltételei voltak az alkatrészek minőségjavításának. Ilyen pl. az új vizsgálati módszer az ellenállások és potenciométerek zajmérésére, az ellenállások frekvencia­­függőségének mérésére, a kondenzátorok kapacitásának és veszteségi tényezőjének automatikus mérésére. Lényegesen nagyobb lendületet vett a munka 1950 után, amikor is sor került a laboratórium bővítésére, lehetőség nyílt új témák felvételére. Kidolgozták a papír­­kondenzátorok epoxigyantával impregnált és burkolt új, megbízható kivitelét. Ezt 1958-ban már üzemileg is bevezették. Az epoxi-kondenzátorokat azóta már nagy tömegben gyártják. Fizikai és villamos tulajdonságaik a korábbiakéinál lénye­gesen jobbak, nagyobb megbízhatóságuk igen lényeges minőségjavítást eredménye­zett a híradástechnikai, műszertechnikai és bármilyen egyéb elektronikus berendezé­sek területén. Új gyártástechnológiát dolgoztak ki a Laboratóriumban potenciométerek javí­tására, megoldották a zajszegény, hosszú élettartamú potenciométerek előállítását. Ezzel megszüntették azt a nagyszámú reklamációt, ami a korábbi években ezekkel az alkatrészekkel kapcsolatban felmerült. 1957-ben új alkatrész kidolgozását kezdte meg a Laboratórhim. A 3 évi munka eredményeképpen született meg egy nagyon megbízható, nagy fajlagos kapacitású új kondenzátortípus, amelynek katódfegyverzete félvezető réteg, anódja pedig nagy tisztaságú alumínium. Jelentős eredmény a inűszeitechnikában alkalmazott igen nagy (107—10u Q) ellenállások megbízható kivitelének kidolgozása. Ezek elsősorban a műszeripar igényeit elégítik ki. Gyártásuk 1960-ban kezdődött meg. A híradástechnika rohamos fejlődése, az elektronikus berendezések meghibáso­dásmentes üzemeltetési idejének növelése megköveteli az építőelemek élettartamá­nak növelését. Az utóbbi években fokozatosan előtérbe kerültek az áramkörök aktív elemei (elektroncsövek, tranzisztorok, diódák) mellett az ún. passzív elemek (konden­zátorok, ellenállások, potencióméterek) élettartam- és megbízhatósági vizsgálatai. 1960-ban kezdett foglalkozni a Laboratórium az összes alapvető híradás­­technikai alkatrészek megbízhatósági vizsgálatával, és e témának a KGST országok között is koordinálója lett. Kidolgozták a vizsgálatok módját és az MTA Matematikai Kutatóintézetével együttműködve az értékelés matematikai módszerét. Acélkitűzés kettős. Egyrészt a lefolytatott vizsgálatok alapján az alkatrészek minőségjavítására kívántak javaslatot tenni — mind a gyártmány, mind a technológia fejlesztése területén —, másrészt arra törekedtek, hogy olyan adatokat gyűjtsenek össze, ill. dolgozzanak fel. olyan összefüggéseket állapítsanak meg, amelyek a berendezések konstruktőrei számára lehetőséget nyújtanak arra, hogy az alapvető alkatrészeket olyan körülmények között használják, amelyek a berendezés számára előírt megbíz­hatóságot biztosítják. Ez új méretezési módszer kidolgozását teszi lehetővé, amely­nek alapján a berendezések konstruktőrei az egyes alkatrészek terhelését úgy állít­hatják be, hogy a berendezés az előírt megbízhatósággal működjék. A méretezés 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom