Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
savval tárják fel. Az eljárás megvalósulása esetén a közvetlen import-megtakarításon felül további előny, hogy tűzállóanyag-gyáraink magnézium-karbonát-szükséglete egyenletesen jó minőségben elégíthető ki. Nagy figyelmet szenteltek a szoros ipari kapcsolat kiépítésére, és e célból több üzemben felülvizsgálták az alkalmazott technológiát. Foglalkoztak a péti hígsav-üzem és a peremartoni szuperfoszfát-üzem hatásfokának vizsgálatával, a Vegyi- és Porfestékgyár réz-rodanid és berlini kék technológiájának felülvizsgálatával, elvégezték a Hungária Vegyiművek elektrolízis üzemében a sóié tisztaságának vizsgálatát, kidolgozták a Borsodi Vegyi Kombinát anyag- és energiamérlegét. Kiterjedt kutatásokat végeztek szervetlen festékpigmentek előállításának fejlesztésére és újabb termékek előállításának kidolgozására is. így hazai titánérc-koncentrátumok felhasználásával sikerült kísérleti méretekben rutil-típusú, kiváló festőtulajdonságú titán-dioxid-pigmentet előállítani, és nagymértékben javították a króm-oxid-zöld gyártástechnológiáját is. Az Intézet alapítása óta folytak a szénfeldolgozó vegyipar fejlesztésére irányuló kutatások is. A szénfeldolgozó vegyipari kutatás fejlődését, az e területen folyó kutatás terebélyesedését több tényező határozta meg. A legelső időszakban az örökségképpen az intézetre maradt tőzegfeldolgozási kutatásokkal és a kátrányfeldolgozás tanulmányozásával indult meg a munka. A barnaszénkokszolás előtérbe kerülésekor az Intézet ezekbe a munkálatokba is bekapcsolódott. 1953-ban a dunaújvárosi kokszolómű szénellátásával kapcsolatban kezdett foglalkozni feketőkőszénkokszolási kérdésekkel. Már korán beillesztették tematikai tervükbe a gázkéntelenítés különféle módszereit, később kezdtek foglalkozni a vegyipari feldolgozásra alkalmas hazai fekete- és barnakőszenek kataszteri felvételével. Munkájukat sok esetben külső tényezők erősen befolyásolták, így pl. a borsodi barnaszénkokszolási kísérleteket Pécsett, adott üzemi berendezésben, főként mások által előre meghatározott szempontok alapján kellett végezni. Általában az alkalmazkodás a meglevő berendezésekhez, az üzemi vagy kísérleti berendezések által adott lehetőségekhez nem vált javára a munka rendszerességének és tudományos-műszaki színvonalának. A szénkutatás keretében kataszteri felméréseket végeztek, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának módszere szerint minősítve és osztályozva — felhasználás, ill. feldolgozás szempontjából — a hazai feketekőszén-telepeket és a dorogi, pilisi, közép-dunántúli eocén és várpalotai miocén barnakőszén-telepeket. Ezek a kutatások kiterjedtek a montánviasz kinyerésére, valamint a pilisvidéki bányák fekűjének tűzállóanyagként való felhasználására is. Továbbfejlesztették ismereteinket a hazai barnaszén kokszolhatóságáról, és különleges és igen hatékony barnaszénkokszoló kemencetípust fejlesztettek ki. Jelentős kapacitású kísérleti üzemben kipróbálták a legfontosabb hazai barnaszenek kokszolhatóságát. A Bányászati Kutatóintézettel együttműködve kidolgozták hazai szeneink kataszterezésének metodikáját, és resztvettek szénminősítő vizsgálatok kidolgozásában, ill. bevezetésében. A kohókokszgyártás és a kohókoksz minőségének javítása területén több általuk felvetett módszer kidolgozásán munkálkodtak. Az e téren folyó gyakorlati munka alátámasztására elméleti jellegű és alapvető kutatásokat is folytattak, különösen a kokszolódási folyamat mechanizmusának, valamint a felhasznált kötőanyagok hatásmechanizmusának tisztázására. Behatóan foglalkoztak a szénszerkezetkutatással, a sülősajátságok és a petrográfia összefüggésével, a termogravimetria és differenciális termikus analízis alkalmazásának lehetőségeivel. A szénkataszter felvétele során nyert bőséges anyagot állandóan figyelemmel kísérték egyéb szempontból is. így foglalkoztak a szenek hamutartalmának, a kísérő 10* 147
