Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
kőzetek esetleges felhasználásának lehetőségeivel, valamint szeneink nyomelemtartalmának dúsításával. Felmérték országos viszonylatban a szénfeldolgozási melléktermékek germáninm- és gallium tartalmát. Javaslatot tettek a pilisi szenek tűzállóagvag-kísérőkőzetének samottipari hasznosítására. Több módszert dolgoztak ki szénlepárlási termékek germániumtartalmának dúsítására, és a jelenleg működő germánium-oxidtermelő üzem az általuk kidolgozott technológiát alkalmazza. Az aktívszén- és műszéngyártással kapcsolatos kutatások eredményeképpen kidolgozták több, a népgazdaság fontos területein alkalmazható aktív szénfajtának a gyártását. Várpalotai lignit szulfonálásával jó minőségű szénzeolit gyártási technológiáját dolgozták ki, és a gyártás 1954 és 1950 között folyt is a Budapesti Kénsavgyárban. A városi és az ipari gázok kutatásával kapcsolatban foglalkoztak olajfrakciók lebontásával, szintézisgáz előállításával és nagy szén-dioxid-tartalmú gázok konvertálásával. A gáztisztítási kutatások során kidolgoztak egy eredeti kéntelenítési eljárást, amelynek alapján difenolátoldat segítségével kinyerhető és értékesíthető a gáz kén-hidrogén-tartalma. Az eljárás előnye, hogy a kén-hidrogén szelektíven abszorbeálódik a gáz szén-hidrogén-tartalma és egyéb szennyeződései közül. Ezt az eljárást alkalmazta a Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Vállalat. Kísérleteztek az ammóniás kéntelenítéssel és a kéntelenítő massza regenerálásával is. A melléktermék-feldolgozási kutatások legjelentősebb eredménye a germáninm kinyerésére irányuló teljesen új eljárás. Első lépésben a gázvizekben, ill. ezek feldolgozási hulladékaiban levő germánium-oxid kinyerését oldották meg. Erre az eljárásra üzem is létesült. Második lépésben pedig a barnakőszén-kátrányokban levő germáninm, gallium és difenolok komplex kinyerésére és feldolgozására alakítottak ki újszerű, gazdaságos technológiát, amelynek üzemi méretű megvalósítása 1964-ben megtörtént Dorogon. A gázvíz feldolgozásával kapcsolatban desztillációs technológiát alakítottak ki a monofenolok kinyerésére — ezt realizálták is —, majd tovább folytatták ez irányit kutatásaikat és kidolgozták a maradék nélküli gázvízfeldolgozást a gázvizek értékes anyagainak teljes kinyerésére. A kátránykutatások új gyártástechnológiákat eredményeztek antracén kinyerésére, kumarongyanta előállítására, naftalin és piridinek finomítására; ez utóbbit meg is valósították. Kidolgozták a barnakőszén csőkemencés desztillációval való feldolgozását is, és megállapították, hogy a lepárlási kátrányok ily módon közvetlenül is feldolgozhatok, a generátorkátrányokból azonban csak utólagos szurokágyas desztillálással lehet megfelelő lágyuláspontú szurkot nyerni. Foglalkoztak ezenkívül a karbidgyári önsülőmassza gyártásproblémáival. Ezt a kutatást utóbb a Fémipari Kutatóintézet vette át. E technológiai kutatásokon kívül számos elméleti és analitikai jellegű kutatást is végeztek, amelyek közül a legkiemelkedőbbek a szénszerkezeti kutatások, valamint a derivatográfos módszer alkalmazásai voltak. Ez utóbbi kvantitatív alapot adott a szenek termikus bontási folyamatainak irányítására. Ezek után emlékezzünk meg egy olyan jellegű kutatásról, amely ma már szinte történelemnek számít. A szilikátkémiai iparok fejlesztésére alakított osztály ui. csak 1956-ig működött, mégis meg kell emlékezni munkájáról, mert e viszonylag rövid idő alatt is szép eredményeket ért el. Több új optikai és műszaki üvegfajta előállítására alkalmas eljárást és összetételt dolgoztak ki. Az ömlesztett bazalt előállításának kérdését tanulmányozva, 148
