Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
tartották, bár már nagyon régen ismeretes volt, hogy tengeri eredetű olaj- és szerves anyag tartalmú bitumenes palákban, fosszális szerves anyagokban az urán gyakran számottevően feldúsul. A tudományos vizsgálatok tisztázták a feldúsulás természetes okát, törvénvszerűségét és a talált eredmények megjelentek a tudományos irodalomban. Szalay Sándor szerint az uránium mocsarakban, lápokban, víz alatt, oxigénszegény körülmények között humifikálódó növényi anyagban a rendkívül hígoldatból nagymértékben koncentrálódik a humuszsavak kationcserélő hatása következtében. Ez a koncentrálódás Szalay laboratóriumi vizsgálatai szerint tízezerszeres dúsítási tényezőt jelent. E humuszsav-hipotézis ma már a nemzetközi irodalomban elfogadottnak tekinthető. J. T). Vine és munkatársai az USA Geological Survey munkája keretében nagyszámú geológiai bizonyítékot is találtak, amelyek a humuszhipotézist megerősítik. A szénülés folyamán az urántartalmat illetően is sokféle másodlagos ásványosodási folyamat léphet fel, így idősebb szenek urántartalmának mineralógiai vizsgálata a humusz-hipotézissel néha ellentétesnek látszó eredményt mutat. Ez az ellentét azonban csak látszólagos, a szekunder mineralizáció következménye. A tudományos szempontokon túlmenően az Intézet lényegesen jobb eszközei, jobb ellátottsága is lehetővé tették a fontosabb hazai kőszénterületek valamivel részletesebb felmérését nagyobb számú helyszíni mérés, mintavétel és laboratóriumi kémiai analízis alapján. E felmérő vizsgálatok lényegében azt célozták, hogy hol, melyik szénterületen, milyen koncentrációban, milyen mennyiségű urán fordul elő hazai szenekhez kötött formában. E felmérő vizsgálatról az Intézet munkatársai 1 í)56 végén részletes jelentéseket készítettek. E beszámolók a bányatérképeken feltüntetett helyekről vett minták analízise alapján részletesebb képet adnak a fenti kérdésekről. A jelentéshez mellékelt részletes táblázatok tartalmazzák a mintavétel helyét, a szén minőségét, hamutartalmát, sugárzásának mérőszámát (az ún. „radioaktivitás-hányados”-t) és az abból számított, valamint az attól függetlenül közvetlen kémiai analízissel is megállapított urántartalmat. E jelentések az Országos Földtani Főigazgatóságnál, ill. a Magyar Földtani Intézet dokumentációs tárában vannak megőrzésre letétbe helyezve. Igen érdekesek voltak azok az igen pontos vizsgálatok, amelyeket egyes uránhasadási termékek adszorpciójára végeztek humuszpreparátumon. Az atomipar fejlődésével egyre nagyobb mértékben kerülhetnek uránhasadási termékek a bioszférába, különösen a természetes vizekbe. A kísérleti atom- és hklrogénbomba-robbantások útján is nagy mennyiségű hasadási termék jut a föld felületére a légköri csapadékkal. Szalay és munkatársai az elmúlt évtized folyamán végzett vizsgálataik során megállapították, hogy a természetben mindenütt nagy mennyiségben fellelhető hmnuszsavak az UO++2 kationt, valamint más több vegyértékű és nagy atomsúlyú kationokat igen erősen adszorbeálnak. Az adszorpciós dúsítási tényező többnyire tízezerszeres. Az adszorpció maga tulajdonképpen egy kationcserélő folyamat, amely két számadattal, egy dúsítási tényezővel és az adszorpciós kapacitással jellemezhető. Minthogy a hasadási termékek jelentős része kationtermészetű és egynél több vegyértékű, továbbá aránylag nagy atomsúlyú, feltehető volt, hogy ezek a természetben a talaj humuszsavtartalmán erősen adszorbeálódnak, és így nem jutnak be a talajon keresztül a talajvízbe, valamint esetleg a növények gyökerein nem szívódnak fel a növényekbe. Mivel a hasadási termékek száma igen nagy és közöttük a periódusos rendszer számos eleme megtalálható, az itt közölt vizsgálatok csak bevezető 12
