Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
Egyetem Kémiai Épületében kapott lehetőséget az igazgatóság és a könyvtár, továbbá az elemzőmódszereket, kisméretű kísérleteket végző Szerves Osztály elhelyezésére; szintén Budapesten külön-külön kapott helyet a fotólaboratórium, az anyaggazdálkodás és az adminisztráció. A technológiai kísérletek, nyersanyag és termékelemzések főleg Péten, a Kőolajipari Vállalat területén álló volt „Hidrobenzin” kísérleti üzem épületében elhelyezett Technológiai Osztályon folytak. Mivel jórészt ebben az időben alakultak meg sorra a többi kutató- és kísérleti intézetek is, egy-egy intézet nem kaphatott olyan beruházási összeget, amelyből minden szükséges építkezést elvégezhetett, minden szükséges gépet beszerezhetett volna. Varga József professzor is úgy határozott, hogy nem az Intézet központi elhelyezésére fordítja a kapott összegeket (ez a kérdés a mai napig sincs megoldva), hanem arra, hogy elsősorban az ipari technológia kidolgozásához nélkülözhetetlen kísérleti üzem épüljön fel. A félüzem építkezési munkái 1952-ben meg is kezdődtek. Egyidejűleg létesült a Műszaki Osztály saját Beruházási Csoporttal Budapesten, a Félüzemi Osztály pedig Péten. A napi 5—-20 t kapacitású félüzemet 1954-ben helyezték üzembe, és itt sikerült az első modern európai hidrokrakk-eljárást nagyüzemi kísérletre alkalmas mértékig kidolgozni. Ugyancsak ebben az időszakban dolgozták ki azt a technológiát, amely a nagylengyeli gyenge minőségű nyersolaj gazdaságos átalakítását lehetővé tette. 1956-ban Varga József igazgató halálával nagy veszteség érte az Intézetet. Helyére — kívánságának megfelelően — Károlyi József okleveles vegyészmérnök került, aki eddig a Fólüzemi Osztályt vezette. Ettől az időtől kezdve az Intézet elsősorban az újabb motorbenzin-oktánszám növelő technológiák megvalósításával, valamint a vegyipar szempontjából igen fontos hidrogénező eljárások kidolgozásával foglalkozott. Csak ebben az időben lett köztudomásúvá, hogy a nagylengyeli olaj feldolgozására kialakított középnyomású technológia — amelyet ekkor már Vargaeljárásnak neveztek — nemzetközileg is újdonságnak számít ; alkalmazási területe a további kísérletek szerint a nehezen feldolgozható maradékok, kátrányok, továbbá a kőolajok és párlatok hosszú sorára kiterjedt. Hasznosítására rövidesen megalakult az Intézettel szorosan együttműködő Magyar—Német Varga Tanulmányi Társaság. Az Intézet fejlődését sajnos gátolja, hogy még mindig nem sikerült olyan központi telephelyet építeni, ahol összpontosítani lehetne a munkát. Erre azonban a közeljövőben valószínűleg sor kerül. Az Intézet egyébként a Nehézipari Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztályának felügyelete alól már régebben átkerült a Kőolajipari Tröszthöz, ill. annak utódához, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszthöz, amelynek most az egyetlen feldolgozóipari kutatóintézete. Nézzük ezek után az Intézet tudományos felkészültségét. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az összdolgozók létszámához viszonyítva mennyi a tudományos és műszaki munkakört betöltők száma, ez az arány más intézetekhez viszonyítva kedvezőtlennek látszik. Ennek oka az, hogy a félüzem zökkenőmentes működéséhez nagyszámú szakmunkásra és segédmunkásra volt szükség. Ez az arány fokozatosan javult, és 1962 végén az összlétszám 12%-át tudományos, 15,7%-át pedig műszaki munkakört betöltő személyek alkották. A mérnökök között két kandidátus és egy aspiráns van, nyolcán pedig szakmérnök-továbbképzésben vesznek részt. Az Intézet munkatársainak tudományos—műszaki tevékenységét több mint másfél száz tudományos publikáció jelzi. Ez a szám még nagyobb is lehetne, de az 1956-ig elért eredményekről annak idején nyilvánosan szinte semmit sem publikáltak, mindössze néhány részleteredményről, ill. kisegítő kutatásról készült cikk jelent meg. Az Intézet egyébként a nagyobb tanulmányokat és összefoglaló értekezéseket maga publikálja és eddig negyven ilyen közleményt jelentetett meg. Az Intézet munka137
