Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA INTÉZETEI ATOMMAGKUTATÓ INTÉZET Több kutatóintézethez hasonlóan az MTA Atommagkutató Intézete is egy egyetemi tanszéket, ill. intézetet vallhat közvetlen elődjének. Kétségtelen ugyanis, hogy ez a fontos intézet a debreceni Kossuth Egyetem Kísérleti Fizikai Intézetéből vál; ki, ill. az ott megkezdett tudományos munkát folytatja tovább. A Kísérleti Fizikai Intézetben az atommagfizikai irányú kutatómunka még 1936-ban indult meg, kis atomsúlyú elemek gerjesztett állapotainak vizsgálatával. Ezt az időszakot azonban — még az akkori hazai viszonyokkal való összehasonlításban is — nyomasztó, szinte elképzelhetetlenül nehéz körülmények jellemezték. Csak amikor a Szalay Sándor vezette kutatók a Tudományos Akadémiától és a Széchenyi Alaptól némi segítséghez jutottak, indulhatott meg a munka. így 1939-ben jelent meg az első külföldön is elismerést keltő közlemény, a polonium a-sugarakkal bombázott A1 és B átalakulása során a gerjesztett állapotok megfigyeléséről. A már meginduló munkát a háború részben hátráltatta, majd félbeszakította. A mostoha körülmények csaknem egy évtizeddel késleltették sok — már ezekben az években megérett — problémának a kidolgozását (/3-spektrométer, x-spektrométer, neutrinoprobléma stb.), amelyek aránylag kis segítséggel sokkal hamarabb is elkészülhettek volna. Az akkor publikált eredmények e nehézségek ellenére is nagy figyelmet keltettek külföldön. Közvetlenül a felszabadulás után új területen kezdődött meg a kutatás. Szalay Sándor kutatócsoportja felismerve az urán jelentőségét Magyarország jövő energiaellátása szempontjából, kapcsolatba lépett az Állami Földtani Intézettel, és kőzetminták radioaktivitását vizsgálta. Bár a geológusok akkori egyöntetű véleménye szerint Magyarországon teljesen reménytelennek látszott az uránkutatás, a kutatóknak mégis sikerült a Földtani Intézet költségvetéséből némi segítséghez jutniok, amelyből házilag két hordozható Geiger—Muller-számlálót készítettek, s 1947 nyarán elindulhatott az első kutatóexpedició. A várva várt nagy siker 1949 nyarán következett be, amikor megállapították a Mecsek hegység biztatóan nagy urántartalmát és a környék radioaktív anomáliáját, valamint felfedezték a hazai szenek urántartalmát. A kutatók helyzete az 1948—49-es években kezdett javulni, mivel megfelelő összeget kaptak egy Van de Graaff-ge ne rá t o r épületének felépítésére és a generátor beszerzésére. Akadémiai célhitelek lehetővé tették az U-analitikai laboratórium felszerelését és egy kis radioaktív izotóp nyomjelző laboratórium beindítását is. Mindkét laboratóriumnak szerény eszközeivel arányban nem álló szerepe volt a hazai fejlesztésben, különösen szakemberek képzése, tapasztalatáadás, részben itt kiképzett szakemberek más intézetekben való elhelyezkedése révén. Az Intézet megalapítását megelőző időszakból említsük még meg, hogy 1950— 51-ben Szalay Sándor felderítette azt a geokémiai mechanizmust, amely az uránt 9
