Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
Az MTA Atommagkutató Intézete korhadó szerves anyagokban, tőzegben, szénben stb. feldúsítja. Mindezt pedig azért említjük meg, mert egyrészt ezen új geokémiai törvényszerűségek egyes részletkérdéseinek felderítése még most is folyamatban van, másrészt pedig a későbbi Intézet igazgatója ezért az eredményért kapta meg 1952-ben a Kossuth-díjat. Az Intézet eredményei nyilvánvalóvá tették, hogy a hazai uránkutatás fejlesztéséhez és általában a hazai atommagkutatás kiszélesítéséhez a tanszék adta keretek nem elegendők. így került sor a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt az Atommagkutató Intézet (ATOMKI) létesítésére. Működését hivatalosan 1951. július 1-vel kezdte meg, a rendelkezésre bocsátott épületek átalakítása azonban csak 1950. június végére készült el, és ekkor költözhettek át a kutatók a tanszékről a korszerű laboratóriummá átalakított épületbe. Azt kell mondanunk, hogy lényegében 1957 tavasza óta folyik az Intézetben teljes erővel és zavartalanul a munka. Azóta az Intézet mind létszámát, mind beruházásait, műszerállományát tekintve lényeges fejlődésen ment keresztül. Az Intézet második laboratóriumi épülete már saját tervei szerint, kifejezetten a laboratóriumok igényeit véve figyelembe, újonnan épült. 1956 nyarán kezdődött el az építkezés és 1958 végén fejeződött be. Ebben az épületben helyezték el az Intézet analitikai csoportját, a vákuumtechnikai és gyorsítócsoportot, és itt épült az ATOMKI 800 kV-os kaszkádgenerátora is. A felsoroltakon, továbbá más kutatócsoportokon kívül itt helyezték el az egész Intézet 10
