Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
munka tervezése, értékelése, valamint az elért eredmények hasznosítása során egyre jobban érvényesüljön. Ugyancsak 1902-ben indult meg az Intézet keretében a ritkafém-kutatás. A kitűzött feladat elsősorban a hazai kohászati eljárások melléktermékeként kinyerhető ritkafém-források hasznosítása, másrészt — a hazai műszer és híradástechnikai távlati célkitűzésekkel összhangban — a szükségleteknek megfelelő nagytisztaságú fémek és egyes intermetallikus vegyületek előállítási technológiájának kidolgozása. Az Intézet 1948. óta gyorsan növekedett, amit mutat az is, hogy létszáma 15 esztendő alatt tíz és félszeresére, ebből a kutatók száma több mint hatszorosára emelkedett. Az Intézeten belül 13 kutatórészleg dolgozik. Nézzük tehát milyen eredményeket értek el az egyes osztályokon, ill. laboratórium okban. Kezdjük talán a timföldgyártással. Az 1955-ben megindított kutatómunka eredményeként már a következő évben újabb módszereket dolgoztak ki az aluminátlúgok káros sótartalmának csökkentésére a Bayer-rendszerű timföldgyártásban. Mindenekelőtt foglalkoztak a sűrűlúg meleg ülepítéses tisztításával. Ezzel kapcsolatban különböző szennyező sók oldhatóságát vizsgálták különböző töménységű aluminátlúgokban. Kiszámították és két hazai timföldgyárban kísérletileg igazolták a hűtéses sókristályosítás hatását. A timföldgyári sűrűlúg tisztítására kétágas tisztító eljárást dolgoztak ki. Ennek az a lényege, hogy a körfolyamatot két egyenlő lúgtérfogatú ágra osztják szét, az egyik ágban adagolják mindkét ág lúgveszteségét friss lúg alakjában, a második ág lúgveszteségét pedig az első ágból pótolják. Kidolgozták és az üzemben kipróbálták a ballasztsók kiválasztását szilárd lúgos beoldással. A kísérletek szerint 250—260 g/1 kausztikus, Na20 összetételű sűrűlúg, amelynek ballasztsó tartalma literenként 80—90 g, igen jól sómentesíthető, ha az adagolt szilárd marónátront sűrűlúggal oldják. Ezáltal a sűrűlúg Na20-koncentrációja 20—30 g/l-rel növekszik. Ez a nátrontartalom a szennyező sóballaszt kb. 50%-át kisózza. Az üzemi kísérletek azt mutatták, hogy ilyen módon a sűrűlúg 86 g/1 ballasztsó mennyisége 45 g/l-re csökkenthető. Az eljárás szerint dolgozva, lehetőség nyílik a ballasztsó-beoldódás mértékének nagyságrendi szabályozására, a helyes sószint beállítására és megtartására, a kiválasztandó só összetételének befolyásolására, továbbá a só vanádiumtartalmának dúsítására. Ezt a módszert egyébként már 1956-ban bevezették az Almásfüzitői Timföldgyárban, és azóta folyamatosan alkalmazzák a többi timföldgyárakban is. Eljárást dolgoztak ki a ballasztsó eltávolítására sűrűlúg nyomás alatt végzett hőkezelésével, arra az esetre számítva, hogy a szilárdnátron-ellátásban akadályok merülnek fel, és az üzemeknek a nátronveszteség pótlására tömény nátronlúgoldatokat kell felhasználniuk. A Bayer-timföldelőállítás folyamatában képződő lúgsó V205-tartalmának dúsítására és gazdaságos felhasználására az elektrolitos sófeldolgozási eljárást laboratóriumi és kisüzemi méretekben kipróbálták. A Bayer-féle timföldelőállítás gazdaságosságának fokozására a lokális nátronkoncentrációs eljárást, valamint a nyomás alatti sűrűlúg-kezeléses eljárást, továbbá a V205-tartalom dúsítására és kinyerésére szolgáló elektrolitos eljárást a Fémipari Kutatóintézet mint szabadalmakat bejelentette; a Találmányi Hivatal mindhárom eljárásra megadta a szerzői tanúsítványt. A vörösiszap-szerkezet és -ülepedés vizsgálatok adatokat kívántak szolgáltatni az üzemi nedves őrlés bevezetéséhez és az expanzió hatásának tisztázásához. 98
