Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
Nagymértékben tisztázódott az egyes ásványos alkotók hatása az ülepedésre. Egyrészt bebizonyították, hogy a magyar bauxitok pörkölése elhagyható, másrészt megállapítható volt, hogy a feltárás utáni expanzió kismértékben rontja a vörösiszap ülepedését. A timföldgyárak a meglevő malmok átalakításával és hidrociklon-telep létesítésével bevezették a nedves őrlést. Az időközben megvalósított folyamatos feltárás és több lépcsős expanzió nagymértékben kiküszöbölte az expanzió káros hatását. Kutatásokat végeztek a timföld minőségének javítására is. A téma célkitűzése különböző bauxitok esetén a Si02-, ZnO-, CaO-, V20.-, Cr203-, P205-, Ti02-tartaloru oldódásának meghatározása volt. Az adatok lehetőséget adtak a jobb minőségű timföld előállítását célzó technológiai módosításokra. Az eredményeket a timföldgyárak felhasználták a folyamatos feltárás előtti kovasavtalanítás tervezése és az országos vanádiumkataszter összeállítása során. Kísérletek folytak a timföldgyári lúgok szervesanyag-tartalmának csökkentésére is. A Bayer-típusú timföldgyártás lúgjaiban a szerves szennyeződés a bambitokból, a vörösiszap-ülepedés elősegítése céljából adagolt lisztből vagy keményítőből, pakurás pörkölés esetében a bauxittal esetlegesen bekerülő pakurából és végül a bauxittal együtt a feltárásig eljutó fahulladékokból, valamint növényi maradékokból származik. Ezek közül a legtöbb szennyezőanyag a bauxitból kerül a lúgba. Ezt követi a lisztből vagy keményítőből származó rész. A más úton bekerülő szerves anyag mennyisége az előbbiekhez viszonyítva kevésbé jelentős. Hazai bauxitjaink, főleg az iszkaszentgyörgvi származású ércek, jelentős mennyiségben tartalmaznak szerves anyagot. A magyar bauxitokból lúggal kioldható szerves anyag mennyisége nyolcszorosa a francia, négyszerese az aranyparti és kétszerese a jugoszláv bauxitokból oldódó szerves szennyeződésnek. Részt vett az Intézet az üzemek folyamatos intenzifikálásában is. 1960-ban a timföldgyárak kívánságára elkészült az 50—260 g/1 Xa^O-tartalm ú aluminátlúg I—X diagramja. Vizsgálták és számították a nyirádi bauxit bemérése növelésének és a returlúgban lebegő hidráttartalom növekedésének hatását a timföld önköltségváltozására. A diagram segítséget nyújt az optimális bepárlási technológia kialakításához; a számítások pedig felhívták az üzemek figyelmét a returlúgban lebegő hidráttartalom csökkentésének fontosságára, valamint arra, hogy a bauxitbemérés növelése az Al203-kihozatal bizonyos fokú romlása ellenére is gazdaságos. A kikeverés intenzifikálására az Intézet 1962-ben grafikus számítási módszert dolgozott ki a teljes Baver-körfolyamat optimális koncentrációs viszonyainak meghatározására, változó üzemi körülmények között. A kikeverés intenzívebbé tétele céljából megállapították a legkedvezőbb hőfoklefutást, az oltóviszonyszám és a lúgkoncentráció hatását a kikeverés hatásfokára. A vizsgálati eredmények lehetővé tették kedvezőbb kikeverési technológia kialakítását. A megállapított technológiai adatokat a Műszaki Egyetem Energiagazdálkodási Tanszéke is felhasználta az „Általános irányelvek a timföldgyártás komplex energo-technológiai folyamatának energetikai racionalizálásához” c. tanulmány II. részének kidolgozásához. A tanulmány célja: az energetikai és technológiai jellemzők együttes hatásának szem előtt tartásával optimális technológia kidolgozása. Több év óta folyó kutatómunka célkitűzése a közvetett fűtésű fhűdizációs timföldkalcinálás lehetőségének megoldása útján a timföldgyártási kapacitás növelése és a fajlagos fűtőolaj-fogyasztás csökkentése. 99
