Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

A felszabadult nép azonban nem állt meg a feladatok elvégzésénél: a reakciós múlt felszámolásánál, hanem továbbment, s megindította a harcot a proletárdiktatúráért, a szocializmus felépítéséért. S ahogyan változott a társadalmi-politikai élet, további változást követelt a külső jelképben is.

1949 augusztus 20-án lépett életbe a Magyar Népköztársaság alkotmánya, amely új címert is adott az országnak. A törvény — hazánk történetében mindössze másodszor! — pontosan leírja az új címer külsejét: >rA Magyar Népköztársaság címere: két oldalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részében a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag.”

Ez a címer (28. ábra) lényegében kifejezte azt a változást, ami Magyarországon az életbelépését megelőző négy évben történt. A kalapács és a búzakalász a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségét, mint a népi demokrácia alapját jelképezte, a vörös csillag pedig a szocializmus egész világra kisugárzó eszméjét, amely immár győzedelmeskedett hazánkban is. Mégis volt ennek a címernek egy igen nagy hibája: szimbolizálta a népi demokráciát, csak arra nem fordított gondot, hogy — a népi demokrácia magyar voltát is kifejezze. Magyaror-4*

28. ábra