Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

nyébe. IV. Bélától kezdve azonban a királyi címerben sokáig nem fordulnak elő ezek az elemek — viszont több jel van arra, hogy az „ifjabb király”, vagyis mai szóval a trónörökös viselte a vágásos pajzsot. Ez ismét arra enged következtetni, hogy az Árpád-ház — Imrétől kezdve — családi jelvényének tekintette az ezüsttel vágott vörös pajzsot.

A vörös-ezüst zászlónak és címernek természetesen van kapcsolata. A zászló — mint mondottuk — régibb, mint a címer, s amikor a címeralakítás is szükségessé vált, mindenütt elsősorban a már meglevő felségjelből indultak ki, annak színeit, egyes elemeit vitték át a címerábrázolásba. Ezért az első magyar címer színösszetétele is ragaszkodik a zászlóéhoz. A zászló pedig tovább is hat a címerre: ennek tulajdonítható, hogy az oroszlánok hamarosan eltűntek a címerből, a vágások pedig váltakozó számban bár, de megmaradtak.

Az Arpád-házi királyok uralkodásuk utolsó, körülbelül 70 esztendejében címereikben nem használták családi jelvényüket. Helyette a kettcfekereszt szerepelt. A Horthyrendszerben jónéhány kutató önkényesen és erőszakoltan azt állította — az akkori Szent István-kultusz támogatására —, hogy a kettőskereszt magától az államalapító királytól származik, a pápa adta neki ezt a jelvényt hittérítő érdemeiért. Ez azonban semmivel sem bizonyítható, sőt, a történelmi emlékek nyomán kimutatható, hogy István idejében a pápa még maga sem használt kettőskeresztet.

Magyarországon első ízben 1190 táján — tehát a vágásos-oroszlános címernél valamivel korábban — tűnik fel HL Béla király (1172—1196) pénzén. Még nem címer, de már jelvény. Bizánci eredete azért is valószínű, mert

2*

19