Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

2. A MAGYAR CÍMER ÚTJA

A zászló történeténél láttuk, hogy bár az is tett néhány vargabetűt egy évezred alatt, de nagyjában-egészében egy irányban fejlődött: a vörös zászlóból előbb vörös-ezüst, illetve piros-fehér, majd piros-fehér-zöld lett. A címer története sokkal bonyolultabb és — mint a heraldika (címertan) csaknem minden kutatója megjegyzi: a címer mindig igyekezett kifejezni korát és annak társadalmi viszonyait.

A magyar címer szó a francia ciraiére-ből származik, eredeti jelentése: sisakdísz. Kezdetben — mint erről már szó volt — az egyes seregek valamilyen, a vezér által választott színű zászló alatt vonultak fel. Később azonban, ahogyan a feudális országokban mind több főúr választott magának saját színt, sokszor előfordult, hogy a harcban egymással szemben álló seregek egyforma színű zászlót lobogtattak, s ez természetesen sok keveredésre, félreértésre adott okot; sőt nemegyszer a csata sorsára is döntő hatással voltak ezek az egyébként külsőségnek számító tényezők. így került sor arra, hogy valamilyen megkülön. böztető jelzést is viseljenek a katonák, mégpedig feltűnő helyen. Ebben a korban általában páncélba öltözve, páncélsisakkal és pajzzsal indultak harcba a katonák, tehát az volt a legtermészetesebb, hogy a sisakon és a pajzson heit»

A címer eredete