Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Lóerők és politika
Magyarországon a német fegyverkezés irányítói az ipari kapacitás 60—90 százalékát igénybe vették terveik megvalósítása érdekében. Az ország motorgyártással (főként Daimler—Benz-szabadalmak alapján) foglalkozó valamennyi gyárát szolgálatukba állították. Az Uhri testvérek mátyásföldi karosszériagyártó üzemét— a Skoda- és Tatra-művekhez hasonlóan — katonai tehergépkocsik és különleges karosszériák gyártására kötelezték. A Messerschmitt-gyár a Horthy-rendszer támogatásával 1939—40-ben Csepelen nagy szerelőműhelyt létesített. Ami a munkaerőt illeti, a német fegyverkezési konszernek a bürokratikus munkaügyi hivatalok helyett szívesebben dolgoztak az SS-szel és a Gestapóval. Egyedül a BMW-művek üzemeiben 1943 szeptember végén az 51 000 munkás közül 21 000 külföldi kényszermunkás volt. Ugyanabban az időben a repülőgépgyártásban foglalkoztatott 502 650 alkalmazott között 154 371 külföldi kényszermunkást és 21 430 hadifoglyot találunk. Az autó- és repülőiparral szoros kapcsolatban álló elektromos iparban hasonló volt a helyzet. Az emberiség történetének leghátborzongatóbb üzlete csak 196l-ben a zsidógyilkos Eichmann pere során jutott a közvélemény tudomására. Az autók ez esetben is fontos szerepet játszottak. Rekonstruáljuk a tényállást: 1944. április 25-én Budapesten a Majestic szállóban megbeszélés volt Eichmann SS-Obersturmbannführer, zsidó kitelepítési biztos és Joel Brand, a JOINT megbízottja között. ,,Ön tudja, hogy ki vagyok!” — kezdte Eichmann a beszélgetést. — ,,Én hajtottam végre az akciókat a birodalomban, Lengyelországban és Csehszlovákiában. Most Magyarországon a sor. Utánanézettem Önnek és embereinek, és megállapítottam, hogy Ön a legtehetősebb. Én tehát hajlandó vagyok önnek egy millió zsidót eladni! Mindet nem, mert annyi pénzt és árut nem tud felhajtani. De egy millió — menni fog. Árut vérért — vért áruért. Egymillió zsidót 10 000 tehergépkocsi ellenében. Ezt az egymilliót olyan országokból viheti, ahol még van zsidó. Viheti Magyarországról, Lengyelországból, Ausztriából. Vagy Theresienstadtból, Auschwitzból, vagy ahonnan akarja. Kiket akar megmenteni? Szülésre alkalmas asszonyokat? öregeket? Gyermekeket? Foglaljon helyet, és beszéljen . . .” Joel Brand lassan ejtette a szavakat: „Nem dönthetem el, hogy ki meneküljön meg és kit gyilkoljanak le. Ezt határozottan el kell utasítanom. Népem egy emberét sem akarom elveszíteni ...” Mire Eichmann: „Brand úr, én egy idealista német vagyok és magát egy idealista zsidónak tekintem. Ma még egy asztalnál ülhetek Önnel, hogy üzletet javasoljak. Tehát: 10 000 tehergépkocsi! Holnap talán már másként kell beszélnem Önnel!” E szavaknál erélyesen a pisztolytáskájára csapott. . . Ismeretes, hogy Adolf Eichmannt csak i960 elején ismerte fel egyik hajdani budapesti beszélgetőpartnere Buenos Airesben, ahol Ricardo Klement néven egy nyugatnémet autógyár, a Mercedes—Benz szerelőműhelyében dolgozott. Hitler, Göring és Göbbels 1944 tavaszán már tisztán látták, hogy a motorizálási program elhibázott spekuláció volt, a Szovjetunió megtámadása pedig a vég kezdetét jelentette. Azokban a napokban, amikor Eichmann Joel Brandtól 10 000 tehergépkocsit követelt, már teljes lendülettel folyt a szovjet erők támadása, amely teljesen megtisztította a Szovjetunió területét a fasiszta betolakodóktól. 135
