Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Álmok és a valóság között
kezeit az első vevő. Károly Gusztáv, a svéd trónörökös az újfajta nürnbergi játékot 500 birodalmi tallérért vásárolta meg. Hautzsch után egy emberöltővel élt a pétervári udvarban a jobbágy származású Ivan Petrovics Kulibin gépész. Naponta látta műhelye ablakából a cárnőt és az udvari méltóságokat pompás trojkákban, de négy- és hatfogatú hintókban is ki- és behajtani, miközben a falvakban a jobbágyparasztoknak kellett elvégezniük az igásállatok munkáját. Kulibin a parasztokon akart segíteni. Számukra akart egy olyan kocsit építeni, amely lovak nélkül megy, amely elmés gépezet segítségével megsokszorozza az ember izomerejét. Kulibin elgondolásai sok tekintetben hasonlítottak Leonardo elképzeléseihez. Anélkül, hogy valaha is látta volna Leonardo valamelyik rajzát vagy vázlatát, olyan sebességváltó művet szerkesztett, amely emelkedőkön megkönnyítette a taposómunkát, sík területen pedig nagyobb utazósebességet tett lehetővé, nagyobb erőkifejtés nélkül. Feltalált egy lendítőkereket, amely a taposógépezet működését és a pedálokról a hátsó kerekekre történő erőátvitelt egyenletesebbé tette, és olyan csapágyat alkalmazott, amely a forgó részek súrlódását lényegesen csökkentette. Bár a cárnő és a cár tetszését nem nyerte meg a Kulibin-féle „izomerő”-fogat, a modell rajzai és Kulibin számításai mégis fennmaradtak, s múzeumban helyezték el őket, hogy tudtul adják az utókornak, mivel járult hozzá egy orosz gépész az önmozgó jármű feltalálásához. A modern gépjárművek őseinek tervezői minden kísérletük nyomán egyre világosabban felismerték, hogy sem a rugó ereje vagy a szél ereje, sem pedig az emberi izomerő nem elegendő ahhoz, hogy egy kocsit hosszabb időn át hajtson. Ahhoz, hogy az embernek a magától járó kocsiról szőtt álma megvalósulhasson, egy nagyobb és mozgékonyabb erőt kellett találni. Olyan erőt, amely sokkal felülmúlja a ló izomerejét. A teoretikusok és a gyakorlati szakemberek figyelme először a „fehér felhő”, a gőz ereje felé fordult. MEGSZELÍDÍTIK A „FEHÉR FELHŐ” EREJÉT Egyre megy, hogy hiúságunknak hízeleg-e vagy sérti: a kocsi, amelyet a Győr melletti Kocs község bognárja talált fel és az otromba gőzgép egyaránt a mai bonyolult szerkezetű, kényelmes személygépkocsi előfutárai közé tartozik. Ha visszatekintünk, megállapíthatjuk, hogy a gőzgép megalkotása volt a legnagyobb haladás, amellyel a végéhez közeledő XVIII. század a szárazföldi közlekedési eszközök fejlődéséhez hozzájárult. Isaac Newton, a klasszikus fizika és mechanika megalapítója jóval híressé és népszerűvé vált honfitársa, James Watt előtt megpróbálta a hőenergiát mozgási energiává átalakítani. Newton egy négykerekű kordéra gőzkazánt szerelt, és tüzet rakott alatta. Egy hátrafelé álló cső szűk nyílásán gőzsugár lövellt ki, amely a járművet lassan előre hajtotta. Newton ezzel kétségtelenül felfedezte a reaktív 13
