Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Erdész Adám: Apa és fiú

KNER IMRE KNER MIHÁLYHOZ

Gyoma, 1936. május 13.

Édes kis Mihály Fiam!

Az úton hazafelé és azóta is nagyon sokat gondolkoztam azokon a dolgokon, amikről beszélgettünk, és Rajtad is nagyon sokat. így7 aztán elhatároztam, hogy egy hosszabb levélben összefüggően megírom Neked mindazt, amit elgondoltam. Az írást jobban meg lehet jegyezni, mint a beszédet, és gyakrabban, többször el lehet olvasni, úgy7 gondolom hát, hogy ez így hasznosabb lesz. Hiszen -sajnos-olyan ritkán lehetek Veled egyúitt, s akkor is nagyon sokszor sietnem kell, olvasnivalóm van vagy elintéznivalóm, ami miatt nem gondolhatok arra, amit meg kellene beszélnem. Persze mostan sok a dolgom, csak este nyolckor jutok az íráshoz, s ilyenkor kicsit már fáradt is vagyok, meg sietek is, ne csodálkozz tehát, ha sok lesz a hiba az írásban. Mi mindig őszintén és bizalmasan szoktunk egymással beszélni, nem kell tehát különösen ünnepélyesen írnom Neked, most is csak úgy írok, ahogy7 beszélgetni szoktam Veled. Nem úgy, mint egy' játékos, buta kisfiúval, hanem mint a barátommal és az utódommal, akinek már lehet tudni, milyen gondokkal van tele az én életem, és mik a céljaim.

Ne érts félre, Kisfiam. Én nagyon örülök annak, ha Te gyerek vagy és jókedved van, még ha szertelenkedsz, azért se haragszom, ha úgy is mutatom néha. Bár én lehettem volna olyan jókedvű gyerekkoromban! De már elég nagy vagy7 ahhoz, hogy a jókedv és a gverekség mellett foglalkozz a komoly dolgokkal is, és helyesebb munkamegosztásnak tartom azt, ha a játék és jókedv mellett lassan előkészülsz a feladataidra, és nem kell majd olyan sokszor váratlan és szinte megoldhatatlan nehézségekkel szembetalálkoznod, mint nekem, már nagyon fiatal koromban.

Édes kis Mihálykám, Te nagyon szerencsés körülmények közé

96