Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Erdész Adám: Apa és fiú
kerültél születéseddel, és nagyon sok olyan dolog van az életben, amit nem ismersz. Nem tudod, mi az, amikor a szülő nem tudja megvenni a cipőt, amelyben iskolába kell járni, amikor elfogy a falat a háznál, amikor valami hirtelen betegség miatt például a szülők nem tudják előteremteni azt, ami a család mindennapi szükséglete. Ha tudod is, hogy gonddal és komoly beosztással élünk, mert nagyon nagy gondot fordítunk a Ti nevelésetekre, ezek a legsúlyosabb gondok ismeretlenek Előttetek. De még ennél is sokkal szerencsésebb vagy, Kisfiam. Láthatod, hogy nagyon kiváló, igazán tehetséges, derék és szorgalmas gyerekek, nagyon derék szülők gyerekei milyen árván állanak a világban, és nem tudnak munkahelyhez, munkalehetőséghez jutni. Minden megvan bennük, ami kell az eredményes munkássághoz, becsület, akarat, tehetség és jóság, csak éppen nincsen elég munkahely, mert az emberiség egy esztelen háborúval annyi vagyont és munkalehetőséget pazarolt el és rombolt le, hogy hosszú évekig fog tartani, amíg ismét meg lehet teremteni a munkalehetőséget minden ember számára. Még kicsiny vagy ahhoz, nem ismerheted az összefüggéseket a dolgok között, hogy megértsed, miért van ez így, és miértnem lehet másképp. Nem tudhatod még, hogy az a sokféle terv és elgondolás, amelyekkel egyes politikai pártok-kommunisták, szocialisták, fasiszták, horogkeresztesek - segíteni akarnak a dolgokon, mennyire nem lehetnek eredményesek. Te csak azt láthatod, hogy a mai világrend mennyire igazságtalan, és hogy a legtöbb esetben szerencse dolga ma még az, kinek jut munkahely és lehetőség arra, hogy megkezdje a maga munkáját. Akinek a szerencse nem mindjárt juttat elhelyezkedést, amikor elvégezte az iskoláit, sokszor a legembertelenebb kínlódás árán tud csak bejutni valahova, vagy csak a legborzalmasabb nélkülözések árán tudja előteremteni azt a kis tőkét, amivel elkezdhet egy önálló munkakört. Erről Te csak hallasz beszélni, Kisfiam, de hogy ez milyen sors lehet, milyen hihetetlenül nehéz és keserves, s hogy hányán pusz-97
