Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Haiman György: A nevelő és tanító
ben, immár Budapesten, nem adva fel az Imre által képviselt klaszszikus hagyományt, vonzódtam a divatos grafikai irányzatok felé is. Noha, nagyon ritkán, ő is kirándult e modern mezőkre, általában ellenezte az avantgarde és más mozgalmak újításait. Úgv vélte, ezek idegenek a tipográfia szellemétől, ellentmondanak technikájának és ökonómiájának. Gondoljuk meg, Magyarországon akkor még igencsak a tipográfia járta s csak később emelkedett az ofszetnyomtatás olyan színvonalra, amely szabad teret nyitott a modern grafikának. De ezt valójában Kner Imre már nem érte meg és nem láthatta előre. Türelmes bölcsességét bizonyítja, hogy az én ifjúi szakmai „kicsapongásaimat” nem akadályozta és rám bízta, hogy rátaláljak az általa is helyeselt útra. Fiatalabb öccse, Albert volt a családban az egyetlen lázadó. Jelentős tervezői készségével és ötletességével már fiatalon sikeres grafikus, és hogy ezt művelhesse, el kell válnia Gyomától. Temesváron, majd Budapesten vállal állást (1939-től Amerikában). Noha állandóan dolgozik Gyomának és a két fivér együttműködéséből kimagasló munkák születnek, Albert úgy véli, hogy Gyomán megállt az élet és Imre nem fogadja be az újat. 1939-ben örökre elválnak, Imre a fasizmus áldozata lesz, Albert Amerikában sikeres pályát futott be, 1976-ban halt meg. Vitájuk immár örökre eldöntetlen maradt... Kner Imre pedagógiai alkotásának java nem könyvekben maradt fenn, noha aki „A könyv művészete” címmel megjelent posztumusz művét olvasta, nem vonhatja ki magát műhelyének hatása alól. Legfontosabb azonban a maga idejében maga a műhely, a gyomai nyomda volt. 1919-ben panaszolja említett brosúrájában: „Itt elveszett értékeket kell újra pótolni. Elveszett a régi műhelyek műhelykultúrája, s ez azt jelenti, hogy elveszett az a sok könyvből meg nem szerezhető apró fogás, amely végeredményében minden szakma, minden mesterség legértékesebb kincsét képezi.” Nos, 1920-ban, az ország és a nyomda romjain, ezt 68
