Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Haiman György: A nevelő és tanító

a műhelykultúrát kezdte meg Kner Imre a gyomai nyomdában újjáteremteni. A nyomda technikai és gazdasági újjászervezése sem volt könnyű, de ilyet mások is produkáltak az első világháború után. A szellemi műhelyhez, amelynek tagja volt művezető, munkás és ipari tanuló - tehát kivétel nélkül minden munkatárs — kevés volt hasonló. Néhány év leforgása alatt újjáteremtették „sok munkásgeneráció nemes, differenciált munkájának eredményét... a mai napig szerzett tapasztalatait...” Itt mindenki tudta és öntudatosan tette a magáét. Megalkották és alkalmazták munkájuk belső törvényeit. Máig legmaradandóbb élményem, hogy az életnek ebben az iskolájában tanulhattam.

A többször idézett 1919-es brosúrából nyilvánvaló, hogy Kner Imre ezt a műhelykultúrát elsősorban azokban az „ipari szakmákban, amelyekben a gépszerű tömegtermelésnek nincs nagyon nagy szerepe” tartotta szükségesnek újjáteremteni vagy megteremteni. Ilyennek kell tekinteni az akkori nyomdászatot is. De vajon a„gépszerű tömegtermelés” nélkülözheti-e a műhelykultúrát, az egykori gyomai modell szellemi értékeit? Hadd válaszoljon erre maga Kner Imre, hetven év előtt leírt, máig érvényes és ma különösen időszerű szavaival:

„Egyetlen életlehetőségünk, élethez való jogcímünk az lehet a kelet-európai versenyben, ha komoly kvalitásokkal vehetjük fel a versenyt, ha nemesebb, jobb, művészibb terméket tudunk szállítani, amelyekért szívesen fizet bárki magasabb árat, mint a tömegcikkekért.”

69