Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Haiman György: A nevelő és tanító
őket a gazdasági válságból való kiút keresése, de amíg fiatal barátai az ország fő gondját a parasztkérdésben látták, előtte a műveltebb és gazdálkodáshoz jobban értő parasztság és a termékeiket megvásárolni képes munkás és polgár együttes ideáljának képe lebegett. Számára nagyon sokat jelentett közös jobbító szándékuk, de lényeges véleménvkülönbségek is voltak közöttük. Kötetre menő levelezésük méltatása külön tanulmánvt érdemel és nagyon remélem, hogy ez meg is fog születni. Mondanivalóm felől csak az a lényeges, hogy e kiválóan felkészült fiatalokkal - ha kell velük szemben is - vállalja a tanító szerepét és azok elfogadják őt e minőségében. Mint mondottam, tanító-tanítványi kapcsolatunk igen korán, szinte gyermekkoromban kezdődött el. Tizennégy éves voltam, amikor Nagy apám megkérdezte, hogy milyen pályára szeretnék menni. Habozás nélkül a nyomdászatot választottam. Imre úgy látta, ideje, hogyT erre felkészüljek. Kérésére Kaesz Gyula, aki grafikusnak sem volt kisebb, mint lakberendezőnek, elvállalt tanítványának. A Reáltanoda mellett, amelymek akkor ötödik osztálvába jártam, délutánonként Kaesz óráit látogattam. Tizenhét évesen kaptam Imrétől első grafikai megbízásomat: reklámtasakot terveztem a híres fotós. Pécsi József részére. Ettől kezdve 1944-ig rendszeresen ellátott grafikai munkákkal. Mellette kezdtem tipográfusi pálvámat: 1932 nyarán betűszedő tanonc lettem Gyomán. A „mellette” szó szerint értendő. Ha valami tanulságos tipográfiai munkán dolgozott, behívott, s amíg egyr vázlatot készített, vagyT egyT próbanyomatot javított, íróasztala mellett álltam. Egyszerre csinálta és magyarázta a munkát. Közben a véleményemet is megkérdezte, volt úgyT, hogyT ennek alapján változtatott elképzelésén. Erre ma is büszke vagyok, mert másik nagybátyám, Endre szarkasztikusán mondogatta, hogy Imre többek véleményét is kikéri ugy an, de a végén csak a saját magáét valósítja meg. Engem nagyon fiatalon elfogadott partnernek, és nem mindig ragaszkodott saját elgondolásához. Második tanulóévem-67
