Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Rényi Péter: A reformer
sekre, a közt szolgáló dolgokra, s mindig minden elgondolásom mögött az volt, hogy emelni a színvonalat...” Epilógusként ehhez már csak azt tenném hozzá, hogy 1942 áprilisában Kner Imrének és öccsének Endrének még arra is volt gondja, hogy lezárt borítékokban leveleket helyezzenek letétbe a gyomai főtisztelendő, Csernay Géza plébános úrnál, amelyek az illetékes törvényszékhez, pénzügy igazgatósághoz, hitel védő egylethez, a megyei alispánhoz és a legnagyobb hitelezőikhöz voltak adresszálva, — vagyis minden illetékeshez, akit az üzem sorsa érintett. Ezekben a levelekben leírták, hogy a miniszterelnök által az előző napokban bejelentett „hadviselési akció” teljesen lehetetlen helyzetbe fogja hozni a nyomdát, s a kilátásba helyezett további korlátozásoknak nem tudnak eleget tenni, mert ezzel veszélyeztetnék a cég és különösképpen annak alkalmazottainak egzisztenciáját. Néhány részlet a levélből: „Mindezeket végiggondolva arra a meggyőződésre jutottunk, hogy kötelességünk - vállalva az összes ezzel járó veszedelmeket és kockázatokat családunkra és személyünkre nézve - helyünkön kell maradnunk és be kell várnunk azokat az intézkedéseket, amelyeket majd a kormány fog tenni a vállalatok jövő sorsának a biztosítására... Lehetséges, sőt valószínű, hogy a teendő intézkedések a vállalat összeomlására fognak vezetni, de ezt sem fogjuk tudni megakadályozni... Jól tudjuk, hasonló esetben láthattuk, hogy ilyen esetben a rágalmak és a vádak lavinája indul meg a tulajdonosok ellen, - s úgy érezzük, eleve kötelességünk saját becsületünk s vállalatunk hatvan éves tiszta múltja iránt, hogy e vádak ellen azoknál, akiket a vállalat sorsa leginkább érint, a tiszta igazság és a való helyzet feltárásával, elhatározásunk keltének leszögezésével védekezni. Vállalatunk helyzete olyan, hogy azt a legnagyobb önérzettel és büszkeséggel tehetjük, mert tudjuk, hogy egészen rendkívüli viszonyok között is nagy és nehéz feladatokat becsülettel oldottunk meg... Kérjük, 57
