Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Rényi Péter: A reformer
méltóztassék ezeket a lezárt leveleket, amelyek mai álláspontunkat fejtik ki, megőrizni, és ha bekövetkeznék az, hogy vállalatunk összeomlanék, üzembeszüntetésre, felszámolásra, vagv fizetésképtelenségre kénvszeríttetnék, a leveleket az illető címzettekhez eljuttatni... Kérésünknekcsupánazacélja, hogv a katasztrófa esetére elhatározásunk kényszerű és tisztességes volta azzal bizonyíttassék, hogy ezt már most el kellett határoznunk. ” A háború és jóval Csernav Géza halála után kerültekelő alevelek, amelyek ma a Békés megyei levéltárban vannak. Kner Imrét, feleségét, lányát és anyját deponálták és az eredeti Kner cég sorsa végképp megpecsételődött; a „pusztítás”, ahogy Kner Imre a fasizmus csapásait nevezte, elpusztította őt is, fizikailag is. Szükségtelen itt elmondani, hogy ez nem vonatkozott nvomdászi, szervezői és könyvalkotói művének örökségére, amely mindmáig és még sokáig jelen van, illene lesz a szakma tönénetében, az ország kultúrájában. De talán nem volt felesleges annak a sokkal kevésbé ismert ténynek az ismertetése, ha mégoly vázlatosan is, hogy Kner Imre a magyar gazdasági reformtörekvéseknek is előfutára volt, akinek ezt a tevékenységét, jóllehet késve, de érdemes értéke szerint méltatni. 58