Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Rényi Péter: A reformer

szervezetére gondolok), nem lehet többet termelni és jobban elosztani.” Nyilvánvaló, hogy Kner Imre itt hasonló tényezőkre gondol , mint amelyekről ma oly sok szó esik: a menedzsmenttől a tudományos-technikai felkészültségig, a marketingtől az objektív teljesítménymérésig; alighanem még arra is, hogy nem elegendő csupán vállalati kategóriákban gondolkodni, hanem a lehetőségeket és a teendőket nemzetgazdasági méretekben is elemezni kell.

Persze, hogy egy szál magában, Gyomán,-ahol ezekről a gondjairól még szót váltani se igen tudott senkivel -, nem tudta mindazt realizálni, a gyakorlatba átvinni, aminek szükségét felismerte. Mégis bámulatos, mennyire jelen volt a szellemi faktor a Knernyomdában, például annak a módszerében, ahogy a közigazgatási nyomtatványokkal napok-hetek alatt követni tudták a kormányzat, illetve az országgyűlés új rendeletéit, törvényeit.

Érdemes erről a módszerről néhány szót szólni: az űrlapok és útmutatók jó részét Kner Imre saját maga, már az előkészületek időszakában, fogalmazta, megszerkesztette, megtervezte, kiszedette. Mire odafent véglegesítették a döntést, és már csak az utolsó simításokra volt szükség, máris küldte a kefelevonatot szakértőinek, községi jegyzőknek vagy minisztériumi tisztviselőknek, és indulhatott a nyomógép; a lehető legrövidebb idő alatt postára adták a mintapéldányokat, s mire a községi jegyzők visszaigazolták, miből hány példányt rendelnek, már expediálták is a küldeményt.

Fülep, mint sokan mások, háborgott azon, hogy a gyomai officina, amely korának legrangosabb nyomtatóműhelyei közé tartozott, ilyen munkákra kényszerül: „Kner Imrének nem közigazgatási marhaságokat kellene nyomtatnia” - írta. Ebben volt is igazság, de hozzá kell tenni: a közigazgatási nyomtatványokban is igazolta kvalitásait, mint reformer, és ugyanazon a szinten, mint a könyvművészetben, a könyvkészítésben.

írásaiból vég nélkül lehetne kimásolni hangsúlyokat, okfejtése-49